Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

Thesaurus Ecclesiae - KAMP SALAMON: Johannes Brahms vallásos kórusművei

Ezzel szemben kiemelést élvez a „Jesus" szakasz, amely a szekvenciavonal pillérhangjaira épül (e-d-c-h). A következő megszólalás (60. ütem), a „Sancta Maria" az eddig antifonálisan alteráló szólamcsoportokat uniszónóba

26 fogja össze. A hirtelen a cappella hatás a kétütemes crescendóval az eddig végig pianóban tartott együttessel szemben és a vastagon hangszerelt dominánsszeptim akkord a 62. ütemben, amely ráadásul a mű elejének témafejét idézi a vonósokban, patetikus hatást kelt. Majd megismétli a négyütemes periódust, és azt a sugárzó tonikában vezeti. A 73-74. ütem mediáns váltása (Esz-C), az ehhez párosuló kromatika a felső szólamokban, amely által a „nobis" egyértelmű kiemelést nyer, szinte már a szalonzene hatását súrolja. Sokkal rafináltabb a kódába történő harmóniai átvezetés. Az utolsó forte megszólításban (83-84. ütem) a folyamat egy feloldatlan szubdomináns kvart-szext akkordon

27 megakad, mialatt a basszus pianóra halkul. Az álzárlatos továbbvezetés sötét Trisztán-harmóniák misztikájába ágyazza a kérést: „ora pro nobis". A 86. ütem akkordja több jelentésű, hiányos B terckvart akkordnak értelmezhetjük, vagy a váltódomináns G-dúr harmónia késleltetéseként is felfogható, de lehet moll szubdomináns

28 szextakkord

29 is. A harmónia feloldása moll VII. fokú szűk szeptim, az egyetlen ilyen a darabban (moll domináns

30

). A kódába vezető kadencia kettős késleltetése (8-7, 4-3), amelynek feloldását még exponáltabbá teszi a vezetőhangos keresztállású (b-h) viszony, a brácsa és alt szólamban még egyszer utoljára a „nobist" hangsúlyozza. E bonyolult harmonizálás után a kóda visszatérő pasztorálja üdítő feloldásként hat. A 95-98. ütem kromatikáját a cselló ereszkedő basszusvonala vezeti késleltetéssel tovább a záró F-dúr akkordig. Az előzőekben megismert, kontrapunktikus szerkesztési elvek alapján megírt szigorú orgona-