Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

Figyelő - SZENTPÉTERI MÁRTON: Válságok és reformtörekvések (Viskolcz Noémi: Reformációs könyvek)

infinita [et] S. S. in Deo perfectio, Unitas [et] Trinitas, simulque operatio, lumine natura demonstratur. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy Mellet, aki az Isagoge encyclopaedica kiadásában részt vett, más Bisterfeld kéziratokhoz is hozzájutott, így a Mysterium Pietatis Ostensuméhoz is. Az Isagoge Adrian Heereboordhoz szóló, 1660. szeptemberében kelt ajánlásából mellesleg egyértelműen ki is derül, hogy Mellet valóban birtokolta a Mysterium kéziratát és dolgozott is annak kiadásán. Ahhoz, hogy a kérdésben tisztábban lássunk, mindenképp kézbe kell vennünk Mellet ritka Theosophia naturálisát Göttingenben. 22 Viskolcz Noémi itt doktori témavezetője, Keserű Bálint inspiráló szerepére utal, s arra, hogy ebben a témakörben egy Keserű-hipotézis nyomában járt könyve megírásakor. A hipotézist megfogalmazó cikkek: Keserű Bálint: In den Fußstapfen der Rosenkreuzer - Johann Permeiers Tätigkeit und Vorhaben im Karpatenbecken. In: Rosenkreuz als europäisches Phänomen im 17. Jahrhundert. Amsterdam, 2002. 287-306. o. Lásd még uő: Pozsonyi projektum Arndt-művek fordítására és kiadására 1641-44-ben. Kézirat (megjelenés előtt). 23 Lásd A magyar irodalom történetei számára írt eredeti kéziratunkban. A szerkesztett változatból ez a fontos kitétel sajnálatos módon kimaradt. Szentpéteri Márton - Viskolcz Noémi: Egyetemes tudomány Erdélyben: Alsted, Bisterfeld és Comenius. In: A magyar irodalom történetei. Szerk. Szegedy-Maszák Mihály. 13. Budapest, 2007. 1. 501-513. o. 24 Az enciklopédizmusnak és a millenarizmusnak az Alsted-életművön belüli összekapcsolódása témájában a Viskolcz Noémitől megidézett (70) Wilhelm Schmidt-Biggemannon túl számos egyéb szerző említendő, köztük a témát minden bizonnyal először feszegető Cesare Vasolival. Lásd Vasoli, Cesare: Unitá e struttura logica delle scienze negli „schemi" enciclopedici di Johann-Heinrich Alsted. In: Studi difűosofia in onore di Gustavo Bontadini. 1. Milano, 1975. 418., 437-438. o. Uő: L'enciclopedismo dei Seicento. Napoli, 1978. /Memorie dellTstituto Italiano per gli Studi Filosofici 1./ 27-29. o. Klein, Jürgen: Herborn und England im 17. Jahrhundert. Wissenschaftstheorie - Calvinistische Theologie - Revolution zum Millenium. In: /. H. Alsted. Herborns calvinistische Theologie und Wissenschaft im Spiegel der englischen Kulturreform des frühen 17. Jahrhunderts. Szerk. J. Klein - Johannes Kramer. Frankfurt - Bern - New York - Paris, 1988. /Aspekte der englischen Geistes- und Kulturgeschichte 16./ 73-146. o. Schmidt-Biggemann, Wilhelm: Apokalyptische Universalwissenschaft. Johann Heinrich Alsteds „Diatribe de mille annis apocalypticis". Pietismus und Neuzeit, 14 (1988). 50-71. o. Uő: Philosophia perennis. Historische Umrisse abendländischer Spiritualität in Antike, Mittelalter und Früher Neuzeit. Frankfurt am Main, 1998. 689-701. o. Hotson, Howard: Paradise Postponed. Johann Heinrich Alsted and the Birth of Calvinist Millenarianism. Dordrecht-BostonLondon, 2001. 75-84. o. Szentpéteri 2004. Uő: Alsted és Descartes „egy lapon"? Kombinatorikus enciklopédia és kartéziánus meditáció. In: Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban. Szerk. Gábor Csilla et al. Kolozsvár, 2007. (Megjelenés előtt.) Uő: Egyetemes tudomány a világ végén. In: Diszciplínák határain innen és túl. MTA Fiatal Kutatók Fóruma 2006. Szerk. Balogh Margit et al. 2007. (Megjelenés előtt.) 25 „Lux, seu lumen natura;, quod est in homine, consideratur vei ut constitutum, vei ut destitutum, vei deinqfue]: ut restitutum. Item constitutum; hoc est, a Deo infusum in prima creatione. Atque hoc modo nullis tenebris fűit involutum. Ut destitutum; scil[icet]. per lapsum primi hominis, itemque per ignorantiam pravae dispositionis, adeoque per hominis petulantiam et malitiam. Ut restitutum; scil[icet]. naturali, vei supernaturali ratione. Naturaliter restituitur variis módis. Nam Deus quosdam homines donat acumine quodam singulari, et saepe ingenio heroico; quo fit ut íIli multa intelligant, quae aliis sunt inaccessa. Rursus, multiplex cultura luminis naturae fit per conversationem cum sapientibus et prudentibus, nominatim in scholis, ubi per varias artes magis et magis excolitur ingenium hominis, et lumen naturae ad magnam perfectionem adducitur. Supernaturaliter restituitur per illuminationem Spiritus sancti, et renovationem hominis." Alsted: Prodromus religionis triumphantis. Gyulafehérvár, [1635] 1641. 677. o. E megfontolás esetleges arminiánus megítéléséhez lásd Verbeek, Theo: Descartes and the Dutch. Early Reactions to Cartesian Philosophy, 1637-1650. Carbondale-Edwardsville, 1992. 2. o. Alsted és Keckermann humanista antropológiájáról s az enciklopédikus tudás segítségével működő instauratio imaginis Dei ad hominem teológiai ellentmondásairól, jelesül a pelagianizmus esetleges vádjáról lásd Hotson 2001, 73-82. o. Vö. még Leinkauf, Thomas: Scientia universalis, memoria und status corruptionis. In: Ars memorativa. Zur kulturgeschichtlichen Bedeutung der Gedächtniskunst 1400-1750. Szerk. Jörg J. Berns - Wolfgang Neuber. Tübingen, 1993. 1-34. o., kül. 20. kk. 26 Az idézett helyen a folytatás arra utal, hogy természetes értelmünk (lumen naturae) a „kegyelem" és a „dicsőség" természetfeletti „fénye" (lumen gratice et glória) nélkül nem képes a világ dolgait maradéktalanul megérteni. Ez a status destitutionisban világos, de nem derül ki, hogyan áll a helyzet a restitutio idején. Alsted 1641, 677-678. o.