Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

Figyelő - SZENTPÉTERI MÁRTON: Válságok és reformtörekvések (Viskolcz Noémi: Reformációs könyvek)

Sociabilitas. Zu einem Kontext der Campanella-Rezeption im 17. Jahrhundert. Bruniana e Campanelliana, 1995/1-2. 205-209. o. Uő: Deifinitionskämpfe am Beginn der Moderne. Relationsontologie, Selbsterhaltung und appetitus societatis im 17. Jahrhundert. Philosophisches Jahrbuch, 105 (1998). 283-303. o. Uő: Metaphysikentwürfe im Comenius-Kreis (1640-1650). Eine Konstellationsskizze. In: Konstellationsforschung. Szerk. Martin Mulsow - Marcelo Stamm. Frankfurt, 2005. 221-257. o. Israel, Jonathan I.: Radical Reformation. Philosophy and the Making of Modernity 1650-1750. Oxford, 2001. 14-22. o. Israel Casinire hivatkozik a terminus bevezetésekor: Casini, Paolo: Introduzione all'illuminismo da Newton a Rousseau. Bari, 1980. „As employed in this present work, the term »Crisis of the European Mind« denotes the unprecedented intellectual turmoil which commenced in the mid-seventeenth Century, with the rise of Cartesianism and the subsequent spread of »mechanical philosophy« or the »mechanistic world-view«, an upheaval which heralded the onset of the Enlightenment proper in the closing years of the Century." Israel 2001, 14. o. A kora újkori információs túltelítettségről újabban lásd a Journal of the History of Ideas 2003/1-es tematikus számának cikkeit Ann Blair, Brian W. Ogilvie, Jonathan Sheehan és Richard R. Yeo tollából (1-72. o.). Az „intellektuális anarchiáról", a skolasztikus hagyományt ért humanista támadás, illetve a reformáció ismeretelméleti következményeiről és a tridenti válaszról lásd Nauert, Charles G.: Humanism and the Culture of Renaissance Europe. Cambridge, 1995. /New Approaches to European History 6./ 198-214. o. Az „ismeretelméleti pesszimizmusról" lásd Altrichter Ferenc: Reneszánsz, reformáció, kartezianizmus. In: Észérvek az európai filozófiai hagyományban. Budapest, 1993. 185-255., kül. 197-202. o. Kuhn, Thomas: A tudományos forradalmak szerkezete. Ford. Bíró Dániel. Budapest, 2000. 76-99. o. Doktori értekezésemben számos forrás elemzésével mutatom be az alstediánus enciklopédia kettős használatát. Az enciklopédia ugyanis - különösen a kései, erdélyi korszakban - egyfelől olyan mnemotechnikai eszköz volt, amelyben a memorizált préceptumokat és regulákat a főként Ramon Llull módszerét és különféle keresztény kabbalista megfontolásokat követő cirkulusok segítségével lehetett kombinálni egymással - az enciklopédia ekképp egy végtelenül termékeny ars inventiva volt tulajdonképpen. Másfelől azonban az enciklopédia természetesen hagyományos értelemben vett nyomtatott könyvként is olvasható volt; olyan könyvként, amelyben a tudnivalók topikus rendszerezésével találkozik az olvasó. Vö. Szentpéteri Márton: Az egyetemes tudomány eszméje Johann Heinrich Alsted erdélyi írásaiban, 1629-1638. Doktori értekezés. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 2004. Passim. Ann Blair egy tanulmányában (Annotating and indexing natural philosophy. In: Books and the Sciences in History. Ed. Marina Frasca-Spada - Nick Jardine. Cambridge, 2000. 69-89. o.) Alsted nagy enciklopédiája indexének elemzésekor egy, a radikális eklektika szempontjából igen érdekes összefüggésre utal (82-85., 88. o.). Blair szerint Alstednél az index arra szolgál, hogy a versengő, ellentmondó értelmezések és elméletek enciklopédiabéli együttes jelenlétéről tudósítson. Blair a kopernikuszi hipotézis alstediánus bemutatásával példálózik cikkében, s arra utal, hogy Alsted az enciklopédia fizikáról szóló fejezetében ugyan teljes mértékben hagyománytisztelő módon nyilatkozik a kérdésben, ám a Farragines disciplinarum elegy-belegy szekciójának paradoxológiai részében igenis feltűnik Kopernikusz! Ráadásul Alsted elismerően szól az amúgy persze szellemes paradoxonnak tartott kopernikuszi hipotézisről, amelynek értékelésében nem dönt, illetve azt az olvasóra bízza. Alsted eklektikájáról lásd még Albrecht, Michael: Freies Philosophieren und Eklektik: Alsted. In uő: Eklektik. Eine Begriffsgeschichte mit Hinweisen auf Philosophie- und Wissenschaftsgeschichte. Stuttgart - Bad Cannstatt, 1994. /Quaestiones. Themen und Gestalten der Philosophie, 5./ 160-164. o. E kérdés medialitásra koncentráló értelmezését a „tipográfiai összhangról" lásd Szentpéteri 2004, 13. o. „Essendo i settentrionali per natura inclinati alla liberta licenziosa, onde mai Re dominó loro, se non politicamente con poca autorita, perché son assai moltiplicabili per la feconditä loro, e li molti non si ponno ben restringere, e son fíeri per esser nati al freddo, il qual ritiene il calor nativo che non esali fuori con le sue parti sottili, onde restano pieni di sugo e sangue, e li corpi crescendo assai son colmi di spiriti e fortissimi, e inclinati piú al gusto di Bacco che di Venere, e per le fuligini ingenerate son di pensieri interrotti, e per la copia de spiriti dediti ad ogni licenziositä, sospetti et ebri con poca gravita, onde loro conviene legge assai larga, perché son piú possenti a dominarli le passioni, che la legge a frenarli, che confidati nella forza non stimano l'autoritä dominante. Le quali cose sono tutte contrarie a meridionali, e massime a Spagnoli, e perché son inclinatissimi alla vita licenziosa". Campanella, Tommaso: La monarchia di Spagna. Prima stesura giovanile. Ed. Germana Ernst. Napoli, 1989. 62-63. o. „Sen-