Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - KURDI KRISZTINA: Egy cipszer lelkész Galíciában

szegények voltak. Ezért a lelkészi és tanítói állás gyakran évekig betöltetlen maradt, és a hívek között fejetlenség uralkodott. Josef Paulini lembergi püspök és Bredeczky Sámuel is szóvá tette, hogy a falusi lel­készek és a többi telepes körében egyre nagyobb mértékű az alkoholfogyasztás, amit Bredeczky annak tulajdonított, hogy a szétszórtan élő telepesek a nyers és tudatlan galíciai népséggel érintkezve átveszik annak erkölcstelen szokásait. 21 De nem csak a hitélettel kapcsolatos gondok nyomasztották Bredeczkyt. A kedvezőt­len külpolitikai fordulatok is befolyásolták mind személyes életét, mind az evangéli­kus egyházközségek helyzetét. 1805 novemberében az osztrákok számára vesztes ulmi csata következtében Bécs a franciák kezére került. 22 Ilyen körülmények között érthető, hogy az udvarnak nem a galíciai protestánsok támogatása volt a legégetőbb gondja. Tovább nehezítette Bredeczky életét, hogy 1806. január 16-án, mindössze 36 évesen meghalt Joseph Paulini lembergi szuperintendens, aki Bredeczky közvetlen felettese volt. Halálos ágyán Bredeczky Sámuelt nevezte meg utódjául, 23 aki azonban valószínű­leg habozott elfogadni ezt a tisztséget, mert Ernst Traugott von Kortum - aki a galíciai evangélikusság első felügyelője s kormánytanácsosként az itteni sóbányák felügyelője is volt - 1806. február 13-án külön levélben biztatta igenlő válaszra. így a lelkész alig egy évet töltött Krakkóban, s 1806-ban - mindössze 34 évesen - átvette új hivatalát Lembergben: mindkét Galícia és Bukovina evangélikus szuperintendense lett, sőt a református egyház ügyeit is ő intézte. Egészen 1812-ben bekövetkezett haláláig Lem­bergben élt, és ezt a viszonylag rövid időszakot tekinthetjük legtermékenyebb korsza­kának. Számtalan levél, prédikáció, sok száz mérföldnyi szolgálati útról írt beszámoló és feljegyzés, számos újságcikk, statisztikai összeírás, természettudományos leírás, kézirattöredék és két ma is figyelemre méltó könyv maradt hátra ebből a hatéves tevé­kenységből. Lembergben is hasonlóan nehéz körülmények várták, mint Krakkóban. Az itteni egy­házközség 1778. október 16-án Johann Preschel kezdeményezésére jött létre, aki az első istentiszteletet a lakásán tartotta meg. A templomot 1785-ben kezdték építeni. Az egy­házközség Lembergen kívül kiterjedt Jaroslaura, Zamosc-ra és Zaleszczykre is. 1779­től már anyakönyvet is vezettek, de kevés a születési bejegyzés. Ráadásul a lelkészek halála miatt az egyházközség állapota hamarosan válságossá vált. A helyzet csak a II. József-kori betelepítést követően javult, mivel Németországból számos evangélikus telepes érkezett. Lassan megszilárdult a presbitérium. Paulini bejegyzése szerint 1805­ben 55 evangélikus család élt Lembergben. 24 Bredeczky már 1806 novemberében pásztorlevelet adott ki, amelyben elpanaszolta, hogy a lelkészek közül többen elhanyagolják szellemüket, nem művelődnek, és néme­lyek iszákosak is. 25 Decemberben pedig részletes jelentést küldött a galíciai kormány­zóságnak a tartomány evangélikus iskoláinak állapotáról. Az oktatás és a népnevelés kulcskérdés volt Bredeczky életében, el is kezdte a lembergi evangélikus iskola szerve­zését. Legfőbb célja azonban egy galíciai evangélikus tanítóképző intézet létrehozása volt, ahol majd a hitoktatókat képezik. Bredeczky úgy vélte, hogy a vallástalanság ter­jedésének és a vallásosság hanyatlásának megakadályozására csak egy eszköz van, a jó vallásoktatás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom