Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - KURDI KRISZTINA: Egy cipszer lelkész Galíciában
5 Itt ismerte meg legjobb barátját, Glatz Jakabot, aki szintén tagja volt ennek a társaságnak, és később galíciai útjára is elkísérte Bredeczkyt. 6 Horváth 1924, 135. o. Glatz Jakab szintén megemlíti Goethe és Bredeczky kapcsolatát: „In Goethes Haus kam er öffters." Kesselring 1929, 68. o. 7 Ilyen, pedagógiai kérdésekkel foglalkozó munkája az 1801-ben megjelent Elementarbüchlein zum Gebrauch beym öffentlichen Unterrichte. 8 Ez a mű négy kötetben jelent meg, de később kiegészítő kötete is készült. Az alapmű, a Beyträge zur Topographie Ungarns 1803-1804-ben Bécsben, a kiegészítő kötet, a. Neue topographische Beiträge 1807-ben Triesztben és Bécsben látott napvilágot. Mindegyik kötetet a bécsi Carmesina könyvkereskedés adta ki. Horváth Ödön vitatja, hogy a Neue Topographische Beiträge az ötödik kötet lenne, szerinte ez önálló könyv, amely független a négykötetes alapműtől. Lásd Horváth 1924, 321. o. Nehéz a kérdésben állást foglalni, mert az alapműnek Bredeczky tulajdonképpen a szerkesztője: a kötetekben nem csak az ő írásait olvashatjuk. Ugyanez a helyzet a Neue topographische Beiträge esetében is, de ott Bredeczky még kevesebbet ír, csak az előszó és a jegyzetek származnak tőle. A cikkeket munkatársai és barátai írták, mint Rumy Károly György, Genersich Keresztély és Raiss Keresztély. Ezért tulajdonképpen folytatásnak is tekinthetjük az 1807-ben megjelent kötetet. Egyik mű sem szisztematikus feltérképezése Magyarországnak, hanem csak egy-egy várost vagy valamilyen természeti jelenséget, például barlangot mutat be a cikk szerzője. Bredeczky az 1807-es kötet kéziratait még Krakkóban rendezte sajtó alá: ebből a műből jelent meg a Reise durch Karpaten és a Beschreibung der äusserst merkwürdigen Höhle Baradla, amelyek Genersich Keresztély és Raiss Keresztély munkái, és amelyeket Bredeczky nemcsak kiadott, hanem ásványtani és földtani kiegészítésekkel és megjegyzésekkel is ellátott. 9 Krakkó területi hovatartozása többször változott, s Galícia tartományának területe is gyakran módosult. Lengyelország első felosztásakor, 1772-ben a város még a lengyeleké maradt. A második, 1793-as felosztásból Ausztria kimaradt, a harmadik - egyben végső - felosztáskor azonban újra gyarapodott, egy 47 ezer km 2-es területet kapott meg, de Krakkó városáról és a végleges határról további kemény tárgyalások folytak. Végül 1796 januárjában az addig porosz kézben lévő Krakkót is megkapták az osztrákok. 1797. január 26-án a szentpétervári szerződéssel zárult le Lengyelország felosztása. A korábban megszerzett területhez még 6 új körzetet kapott Ausztria: Krakkó, Kielce, Lublin, Biala, Radom, Siedlce vajdaságokat - a Pilica, Visztula és a Bug folyó által bezárt területet -, amelyeket 1803-ban közös kormányzóság alatt egyesítették Galíciával. Az 1796-97-ben megszerzett térséget Nyugat-Galíciának is nevezték, megkülönböztetve a már korábban osztrák kézre került területtől, amelyet Kelet-Galíciának hívtak. Galícia egyébként ekkor volt a legnagyobb területű, közel 129 ezer km 2 . A Habsburgok azonban nem sokáig örülhettek Nyugat-Galíciának, mivel Napóleon, miután legyőzte a poroszokat és az osztrákokat, 1807-ben létrehozta a Varsói Nagyhercegséget, főként porosz és osztrák területekből. Az 1809. október 14-i schönbrunni szerződés értelmében Ausztriának le kellett mondania valamennyi 1796-1797-es szerzeményéről, Zamosc körzetről és a Visztula jobb partján lévő, Krakkótól délre eső podgorcei térségről. Napóleon bukása után Ausztria az 1809-ben elvesztett területeknek csak egy kis részét tudta visszaszerezni. Megállapodtak az oroszokkal, hogy a tarnopoli körzetet, Podgorcét és Wieliczkát visszakapják a Habsburgok. A megállapodást az 1815-ös bécsi kongresszus részletesen rögzítette. Zamosc körzetét nem kapta vissza Ausztria, Krakkót és környékét pedig „örökké semleges" köztársasággá nyilvánították (1164 km 2 , 100 ezer lakos), és a három hatalom felügyelete alá helyezték. A 19. század közepéig még néhányszor változtak Galícia határai: 1818-ban a wadowiczei körzethez tartozó úgynevezett Auschwitz-Zator Hercegséget (1900 km 2 ) osztrák-Sziléziához csatolták, de közigazgatásilag Galícia része maradt. 1846-ban, a krakkói felkelés leverése után az addig háromhatalmi ellenőrzés alatt álló városköztársaságot Galíciához csatolták. 1849-ben azonban már területi veszteséget szenvedett el Galícia: Czernowitz körzet külön tartománnyá vált, amely Bukovina Hercegség néven lett Ausztria része. Az utolsó területi változás 1866-ban történt, amikor Auschwitz-Zator Hercegség ismét Galíciához került. A tartomány területe ekkor 80200 km 2 volt, s a Habsburg Birodalom bukásáig már nem is változott. 10 Horváth 1924, 255-256. o. Kesselring 1912, 5-8. o. 11 Kesselring 1912, 7-8. o. Horvát 1924, 245. o. 12 Kesselring 1912, 13. o.
