Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - KURDI KRISZTINA: Egy cipszer lelkész Galíciában

gyűjtsön a galíciai gazdaság és társadalom megreformálásához. Bredeczkyt hirdették ki győztesnek, de pályaművét nem ismerjük; hagyatékéban azonban megtalálható két fogalmazvány Vorschläge zur Verbesserung der Landwirtschaft und anderer Industriezweige in Galizien

47 címmel: ezek tájékoztatnak az anyaggyűjtési munkálatokról, és részben képet adnak az eltűnt pályaműről. Bredeczky dolgozata főként gyakorlati tanácsokból állt, hiszen, mint a pályázat címe is jelzi, a kormányzóságot is praktikus megfontolások vezették a kiírásban. A bevezetés rövid áttekintést ad az ország közgazdasági és kereskedelmi viszonyairól, ezenkívül általános előismereteket közöl. Az első részben az állat-, növény- és ásványgazdálkodásra nézve olvashatunk javaslatokat. A 2. és 3. részben Bredeczky arról ír, hogy a túltermelésből származó javakat hol lehet legjobban értékesíteni, és hogy milyen eszközökkel lehet Galícia iparát és kereskedelmét új életre kelteni. Ezzel összefüggésben a Tessedik Sámuel-féle szarvasi iskolát, a keszthelyi Georgikont és más hasonló magyarországi vállalkozásokat említ példa gyanánt. Úgy véli, hogy Galíciában is ilyen jellegű gazdasági intézetekre lenne szükség, hiszen az alapoknál, vagyis az oktatásban kell elkezdeni az itteni állapotok megváltoztatását. Javasolja továbbá a méhészet elterjesztését, a tavak és mocsarak lecsapolását és rétté, legelővé alakítását. A népet sújtó bajok közül az alkoholizmust, elsősorban a túlzott mértékű pálinkafogyasztást emeli ki: országos csapásnak tartja, s hangsúlyozza, hogy visszaszorítása érdekében mindent meg kell tenni. Többek között a komlótermesztés, valamint a sörgyártás elterjesztését javasolja. Mindenekelőtt azonban a nép műveltségi szintjét akarja emelni, ezért úgynevezett földművesiskolák létrehozását indítványozza. Bredeczkynek szándékában állt a pályaművet részletesebb formában, térképmellékletekkel együtt is kiadni, valamint szerette volna közzétenni francia fordításban is. Sajnos egyik elképzelés sem valósult meg. A számtalan fárasztó utazás kikezdte Bredeczky egészségét. Orvosa már 1806-ban sem ajánlotta neki az utazást, amikor szuperintendenciája átvételekor Krakkóból Lembergbe költözött. Egy Rumy Károly Györgynek írt, 1811. május 20-án kelt levelében beszámol arról, hogy egészsége megrendülése miatt egy Eperjes környéki fürdőbe utazik.

48 Május 24-én a bécsi főegyháztanácshoz fordult: hat hét szabadság engedélyezését kérte. Úgy tűnik, hogy egyelőre megjavult az egészsége, mert 1812 májusában már ismét hivatalos útra indult Brodyba. Június 10-én kelt utolsó levele, amelyet barátjának, a Bécsben élő Glatz Jakabnak írt. Beszámol neki a brodyi útról; mint írja, egészen az orosz határig elutazott, visszafelé érintette Turzót és Buskot. Panaszkodik, hogy mennyi szenvedéssel jár betegsége, főleg a gyomorfájás és az epeömlés kínozza. A családi naplóból tudjuk, hogy Bredeczky utolsó napjai súlyos szenvedésben teltek. 1812. június 20-án hunyt el Lembergben. A galíciai evangélikusok meg akarták őrizni emlékét: a lembergi templomban már a halála után emléktáblát helyeztek el tiszteletére, később pedig síremléket is állítottak neki. Özvegye és lánya röviddel a temetés után elköltözött Eperjesre, sírjának pedig néhány évtized elteltével nyoma veszett. 1912ben, amikor halálának 100. évfordulóján emlékünnepséget rendeztek (annak a Rudolf Kesselringnek a kezdeményezésére, akinek műveit magam is többször idéztem), sírja már nem volt fellelhető Lemberg Lyczakowi temetőjében, így a templomban avattak fel