Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - NÉMETH JUDIT: A bárány megöletik...

Végezetül Murner bírálja a reformátor spiritualizmusát, elképzelését egy szigorú szabályok nélküli lelki egyházról, „lelki miséről". A ferences szerzetes szerint ez nem felel meg az emberi természetnek: „...a testben test nélkül élni, ez annyi, mint ebben a testben lelkileg élni, ez pedig mennyei élet; hiszen a földön a lélek keveredik a testtel."

32 Hieronymus Emser,

33 György szász fejedelem titkára és udvari káplánja elsősorban humanista volt: meglehetősen jártas a történettudományban, a Bibliában és az egyházatyák írásaiban, de nem igazi teológus. Panaszkodik a búcsú körüli visszaélések miatt, és reformokat sürget. Kezdetben abban bízik, hogy Luther fellépése megszünteti majd a visszásságokat, és jótékony reformot eredményez. A lipcsei hitvitán Emser is részt vett: ettől fogva már szemben állt a reformátorral. Éppen a mise körüli viták teszik számára világossá, hogy Luthernél többről van szó, mint az általában tapasztalható visszásságok megszüntetéséről: „Ha keresztény Doktor lenne, vagy keresztény szívet bírna testében, nem tanácsolná azt, hogy vessük el, töröljük el, szüntessük meg szinte az összes keresztény szentséget, az egyház rendelkezéseit és törvényeit, melyek nagyobbrészt Krisztustól és az apostoloktól származnak; és csak azért, mert egyesek visszaéléseket követnek el velük."

34 Emser sem írt önálló miseteológiát, csak Luther nézeteit próbálta megcáfolni: pontról pontra, mondatról mondatra. Ezt a módszert olyan mechanikusan követte, hogy a mellékes kérdésekre néha nagyobb súlyt fektetett, mint a fontosakra. A reformátor wittenbergi istentiszteleti rendjére válaszul írta meg a Missae christianorum contra Luteranam missandi formulám assertiót (1524). Egy másik Luther-mű Von dem Greuel der Stillmesse, so man Kanon nennt (1525) - ellen fogalmazta meg az Auf Luthers Greuel wider die heilige Messe Antwort (1525) című munkáját. Meggyőződése volt, hogy a német birodalom szerencsétlenségének egyik fő oka a misére vonatkozó tévtanítás. Emser érveléséből három gondolatot emelek ki: a szentmise 1. áldozat; 2. megerősíti az egységet Krisztussal és az egyházzal; 3. élőkért is, holtakért is bemutatható.

35 Luther álláspontját - miszerint Krisztus egyszer áldozta fel magát, ezért a mise nem lehet áldozat - Emser a hagyományból és a Szentírásból vett érvekkel támadja. Kifejti, hogy Krisztus ugyanazon a napon három alkalommal és három különböző módon áldozta fel magát: „...először a vacsorán zsidó módon, a húsvéti bárány alakja alatt és árnyékában..., másrészt a vacsora után keresztény módon a kenyér és a bor színe alatt, harmadszor pedig láthatóan és valóságosan a keresztfán".

36 Emser tehát különbséget tesz az egyszer s mindenkorra érvényes keresztáldozat, valamint a szentségi miseáldozat között. Az utóbbi naponként bemutatható: „A testet és a vért a mi szentmisénkben nem olyan értelemben ajánljuk föl, mint ahogy ő igazán és valóságosan ajánlotta fel magát a kereszten. Az az áldozat az egész világ bűneinek kiengesztelésére csak egyszer történt meg. ...azonban az Úrnak ugyanezt a testét és ugyanezt a vérét naponta fölajánljuk a kenyér és bor színének misztériumában."

37 Emser az Ószövetségből Melkisédek pap példájára hivatkozik, aki kenyeret és bort