Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÁSPÁR DOROTTYA: A Basilica Constantiniana

rómaiaknál az igazságszolgáltatás háza, a vásárcsarnok, a fürdő, a császári palota trónterme vagy a magánház vendégfogadásra alkalmas, díszes helyisége ugyanúgy basilicának nevezhető.

10 E változatosság sok kutatót arra késztetett, hogy elemezze a basilica szó ókori szövegekben való előfordulását, jelentésváltozatait, valamint azt a folyamatot, hogyan szűkül le ez az átfogó jelentéstartalom a keresztény templomra. Az elnevezéssel kapcsolatos kutatásokat ugyancsak Langlotz foglalta össze. A legrégebbi megjelölés - szerinte - a basilike stoa vagy a basileios stoa, amely a királyi díszteremre vagy trónteremre vonatkozott: ez a megnevezés csak a hellenizmus idején vált Keleten gyakorivá.

11 A Nyugat az i. e. 2. században veszi át az épülettípust, .amelynek basileios jelzője itt már kevésbé gyakorlati, mint inkább - látni fogjuk - szakrális értelemben hordozza a „királyi" jelentést. (Éppen ezért, amikor a gyakorlati funkción van a hangsúly, az általánosabb „pompás, nagyszerű" jelentéssel is fordítható a basileios.)

12 Egy másik kutató, Lorenz két írásos emlékből indul ki, amelyek Constantinus építkezéseire utalnak. Az egyik a Liber Pontificalisban olvasható: „...eodem tempore Constantinus Augustus fecit basilicam beato Petro Apostolo".

13 A másik egy mozaikfelirat Castellum Tingitanúmból: hasonló szöveget tartalmaz, mint a Liber Pontificalis (9. kép).

14 Fennmaradt továbbá a Basilica Constantiniana

15 név, amelyet a később San Giovanni in Lateranóként

16 ismert épület kapott.

17 Az eddig elmondottakból az alábbi következtetés vonható le: egykor - az ókorban a különböző rendeltetésű, de hasonló alaprajzú épületeket a basilica összefoglaló megnevezéssel illették, amelyet a modern kutatás is átvett. Amikor azonban a megnevezés új keletű volt, még világosan tudták, miért alkalmazható ez a név egészen különböző rendeltetésű épületekre is. Ma viszont a szóhoz már olyan képzeteket társítunk, amelyek az idők folyamán tapadtak az eredeti jelentésre, jócskán le is szűkítve azt. Ebből fakad az a félreértés, amely az említett „gyenge pontok" kialakulásához vezetett. II. H. Drerup azt írja tanulmányában, hogy a görög épületek az immanens világ szépségeit gazdagítják, míg a római építészet a transzcendensbe vezet.

18 Ez a tanulmány azért fontos számomra, mert felhívja a figyelmet a római építészet misztika iránti érzékenységére. (Az ajtó például a szakrális tér határát, a szakrálisba való bejutást jelzi.)

19 Vitruvius szerint a bazilikatípust Róma az egyiptomiaktól vette át.

20 A típus megfelelt az egyiptomi palotának, amely háromhajós volt: középső hajójában, a bejárattal szemben állt a trón. A bejáratnál viszont átrium, chalcidicum volt.

21 Az alaprajz lényegében megfelel az általunk ismert bazilika alaprajzának. Langlotz megemlíti Heródes jeruzsálemi csarnokát, amely erősen hasonlított az egyiptomi palotára. Hozzáfűzi azonban, hogy a csarnok a kereskedelem céljait szolgálta,

22 ahogy a császárkori Rómában és Itáliában is más-más céllal emelték az ilyen épületeket. Vásárcsarnok volt a B. Porcia (i. e. 184.), B. lulia, B. Aemilia (i. e. 1. sz. vége), B. Ulpia (i. sz. 112) ,

23 Úgy tűnik azonban, építészeti megoldásaikban eltérnek egymástól a különböző rendeltetésű bazilikák. Nemcsak a hajók, hanem az apszisok száma is