Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Misszió, avagy új evangélizációa római katolikus egyházban

kat elvetette magától vagy átkozottak volnának. Ezért mindenki ügyeljen arra, hogy sem a hitoktatásban, sem Isten igéjének hirdetésében ne tanítsanak semmi olyat, ami nem egyeztethető össze az evangéliumi igazsággal és Krisztus szellemével" (Nostra Aetate, 4. pont). Ezenkívül az egyház - amely elutasít minden üldözést, bárkit is érjen -, megemlékezvén a zsidókkal közös örökségről, nem politikai megfontolásoktól, hanem evangéliumi vallásos szeretettől indítva fejezi ki sajnálatát a gyűlölet, az üldözések és az antiszemita megnyilvánulások miatt, bármikor és bárki részéről érték is azok a zsidókat. A más keresztény felekezetekkel való testvéri együttműködés elősegítésére a főpásztor által vezetett ökumenikus bizottság a megoldás. Az újabb vallási csoportok támadása a történelmi egyházak ellen problémát jelent, de egyben a személyes pasztoráció hiányára is felhívja a figyelmet a katolikus egyházban. 18. A nemzetiségi pasztoráció elsősorban az anyanyelvi liturgia, imádságoskönyvek és hitoktatási anyagok megszerzését jelenti. 19. Cigánypasztoráció.

51 Számos előítélet veszi körül a cigányokat. A cigányok beilleszkedése sajátos gondolkodásuk miatt nehézkesen és elégtelenül történik meg a társadalom egészében. Itt a személytől személyig ható pasztoráció a megfelelő módszer. Jelentős reprezentatív lépés volt 2005-ben a cigány zarándoklat Rómába, valamint a lovári nyelvű újszövetségi Szentírás megjelentetése.

52 20. Szerzetesek az egyházmegyében.

53 A visszatelepülés lassú. A szerzetesrendek sajátos céljait az egyházmegye pasztorációs tervével össze kell hangolni. Az oktatásban igen nagy szerepük van. A katolikus egyház evangelizációs tevékenysége az elmúlt 60 évben két szempontból is megrendítő változásokon ment keresztül. Egyrészt a két világháború és az azokat övező ideológiák, illetve a nyomukban épülő politikai rendszerek szétzilálták a működő egyházi struktúrákat, megszüntették az intézményeket, és az egyház és vezetői ellen hangolták az embereket. A rendszerváltás kapcsán hihetetlenül gyorsan újraépültek az egyház intézményei és struktúrái. Ezt a fázist nevezhetnénk akár missziónak is, amikor az egyház rekonstruálta önmagát. Ámde miközben a magyar egyház a kommunizmus alatt lényegében el volt zárva a világegyháztól, a II. vatikáni zsinat gyökeresen új egyházképet alkotott, és az egyház és a társadalom viszonyát is újrafogalmazta. A magyar katolikus egyház tehát egyszerre két feladatot kapott a rendszerváltás idején: egyrészt rekonstruálnia kellett önmagát, másrészt megújítani tevékenységét és szemléletét a zsinatnak megfelelően. Az egyházi rekonstrukció félelmet és időnként hisztériás egyház- és hitellenes reakciókat váltott ki a médiában és a magyar társadalom egyes csoportjaiban. Időnként még a hasonló feladattal küzdő történelmi egyházak részéről is diszkrét rivalizálás kezdődött. A magyar egyházi vezetők ökumenikus nyitottságát dicséri azonban, hogy ez soha nem vált meghatározó irányzattá. Másrészt Zárszó