Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - RAINER VOIGT: Enno Littmannélete és munkássága

1908 és 1955 között az alábbi arabisztikai művei jelentek meg: Arabische Beduinenerzählungen. 1-2. Strassburg, 1908 (Nr. 195); Arabic proverbs. Collected by A. P. Singer. Kairó, 1913 (Nr. 199); Das Malerspiel - ein Schattenspiel aus Aleppo nach einer armenisch-türkischen Handschrift. Heidelberg, 1918 (Nr. 48 8); Zigeuner-Arabisch. Bonn-Lipcse, 1920 (Nr. 498); Jäger und Prinzessin - ein neuarabischen Märchen aus Jerusalem. Bonn, 1922 (Nr. 217); Tausendundeine Nacht in der arabischen Literatur. Tübingen, 1923 (Nr. 220); Finianus - Die Abenteuer eines amerikanischen Syrers. Tübingen, 1932 (Nr. 232); Arabische Märchen. Lipcse, 1935 (Nr. 234); Kairiner Sprichwörter und Rätsel. Lipcse, 1937 (Nr. 240); Morgenländische Spruchweisheit. Arabische Sprichwörter und Rätsel. Lipcse, 1937 (Nr. 241); Ägyptische Nationallieder und Königslieder der Gegenwart. Lipcse, 1938 (Nr. 243); Kairiner Volksleben. Arabische Texte. Berlin-Lipcse, 1941 (Nr. 251); Arabische Beduinenerzählungen. 1949 (Nr. 257); Mohammed im Volksepos. Ein neuarabisches Heiligenlied. Koppenhága, 1950 (Nr. 259); Arabische Geisterbeschwörungen aus Ägypten. Lipcse, 1950 (Nr. 260); Achmed il-Bedawi. Ein Lied auf den ägyptischen Nationalheiligen. Mainz-Wiesbaden, 1950 (Nr. 262); Islamisch-arabische Heiligenlieder. Mainz-Wiesbaden, 1951 (Nr. 264); Arabische Märchen. Lipcse, 1954 (Nr. 527); Arabische Märchen und Schwanke aus Ägypten. Mainz-Wiesbaden, 1955 (Nr. 272); Die schönsten Liebesgeschichten aus Tausendundeiner Nacht. 1-2. Zürich, 1955 (Nr. 274); Die schönsten Geschichten aus 1001 Nacht. Wiesbaden, 1955 (Nr. 275); Die schönsten Geschichten aus 1001 Nacht. Berlin, 1957 (Ausgabe für die Jugend, Nr. 534); Arabische Märchen. Lipcse, 1957 (Nr. 538); Arabische und abessinische Dichtungen. Zürich, 1958 (Nr. 100). Littmann nevét a széles közönség számára valójában Az Ezeregyéjszaka meséinek német fordítása tette ismertté. A fordítás a kalkuttai kiadás alapján készült, és nem csupán nyelvtudományi, hanem szépirodalmi szempontból is kiemelkedő teljesítmény. Először Lipcsében jelent meg 1921-1928 között, hat kötetben (Nr. 216), majd válogatás is készült belőle (1954), és utánnyomásban is kiadták. Rudi Paret, aki Littmann tanítványa volt, egyik megemlékezésében (1958) azt írta, hogy mestere nem tartott előadásokat, és csak ritkán szerepelt a nyilvánosság előtt. Ez az állítás meglepő, hisz Littmann nemcsak a számos mesekötetet, de jó néhány egyéb munkáját is a szélesebb közönségnek szánta. Ilyen mű a Ruinenstätten und Schriftdenkmäler Syriens (Lipcse, 1916. Nr. 121), st Morgenländische Wörter im Deutschen (Tübingen, 1920. 2. kiad. Tübingen, 1924. Nr. 3, 7), a Vom morgenländischen Floh (Lipcse, 1925. Nr. 9) és az Abessinien (Hamburg, 1935. Nr. 404). Littmann legfontosabb műveinek egyike a részben Maria Höfnerrel együtt szerkesztett tigre szótár: Wörterbuch der Tigré-Sprache (Mainz, 1962).

46 Az első három füzet megjelenését az idős tudós még megérhette (Nr. 541), az anyag többi része már halála után látott napvilágot. A szövegek cédulázását nagyrészt Maria Höfner végezte el. Enno Littmann 1958-ban halt meg. Özvegye, Elza Littman, szül. Nöldeke 25 évvel élte túl férjét (1983-ban hunyt el). Amikor 1964-től 1967-ig, majd 1976-tól 1988-ig diákként, majd mint utóda utódjának asszisztense - Tübingenben tanultam és tanítottam, a hely szellemét, a genius locit még mindig Littmann határozta meg. így hallottam lakásáról, a Mörikestrasse 8-ról, ahol élete utolsó éveiben is tartott szemináriu-