Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SÁRKÖZI GERGELY: Vitnyédy István és az evangélikus oktatásügy

24 Vitnyédy levele Enselnek, 1657. május 15. Közli Payr 1910, 223. o. 25 Vitnyédy levelét közli Fabó 1871a 1. 81-82. o. 26 Stürtzer Mátyás (szül. Besztercebányán) hazai tanulmányai után 1659. április 26-án lett Wittenbergben magister. 1660 januárjában tért haza, a következő évtől előbb conrector, majd 1668 őszétől rector lett a besztercebányai gimnáziumban. 1674-ben a pozsonyi rendkívüli bíróság száműzte az országból. 1683 után tért haza, s ekkortól ismét szülővárosában élt és lelkészkedett. Életének adatait közli Zoványi 1977, 558. o. 27 Zabán Izsák (1632, Brogyán - 1707, Nagyszeben) soproni tanulmányai után ment Wittenbergbe, s itt 1659. április 19-én lett magister. Ezután hazatért, s előbb a breznóbányai gimnázium rectoraként, majd az eperjesi iskola conrectoraként működött. 1667 tavaszától Eperjesen a teológiának másod-, a bölcsészeinek rendes tanára volt. Az iskola elkobzása után elmenekült, s 1676 nyarától Nagyszebenben teológiai és bölcsésztanárként működött. 1691-től Szászsebesen, a következő évtől pedig Nagyszebenben első pap. Zabán igen termékeny szerző volt, műveinek felsorolását és további életrajzi adatait lásd Zoványi 1977, 699. o. 28 Vitnyédy levele Losynak, 1657. jún. 3.: „Tótul időközben egymással beszéljetek, legyen az gyermeknek sörkentésekre." Közli Payr 1910, 226. o. 29 Ensel János (szül. Szakonyban) eperjesi tanulmányai után 1658. július 5-én Wittenbergben iratkozott be, s innen 1661 májusa után tért haza. Előbb Kőszegen tanított rectorként, majd 1662-től báró Petrőczy István kaszai várában lett udvari pap. Innen 1667-ben távozott, és a következő hat évben Meszlenben lelkészkedett. További sorsa ismeretlen. Életéről lásd Zoványi 1977, 170. o. 30 Vitnyédy levele Keczernek, 1657. március 2. Közli Fabó 1871a 1. 43. o. 31 Vitnyédy levele Enselnek 1657. július 9. Közli Fabó 1871a 1. 63. o. 32 RMK 3. 2146. 33 Vitnyédy mindhárom, 1661. július 3-án kelt levelét közli Payr 1910, 230-231. o. 34 Dömötöri György dunántúli születésű, hazai tanulmányai után 1662-ben iratkozott be a tübingeni egyetemre. Hazatérése után az eperjesi gimnázium alkalmazásába került, és 1666-ban a szerveződő kollégium javára gyűjtőkörútra indult az evangélikus fejedelemségekbe. 1668 tavaszától a gimnázium tanára, valamint a nemesi convictus aligazgatója. 1673-ban őt is elűzték, de 1684-től újból Eperjesen tanított. Életéről és írásairól lásd részletesebben: Zoványi 1977, 156. o. 35 Lásd Vitnyédy leveleit Schwartznak, 1663. február 3. Közli Fabó 1871a 2. 41. o. 36 RMK 2. 1234. 37 Fabricius János (1635, Árva megye - 1675, Nagyszeben) hazai tanulmányai után három évig a tübingeni egyetem hallgatója volt. Itt szerzett magiszteri fokozatot 1663 áprilisában. Nemsokára a jénai, majd 1664 júniusában - a wittenbergi egyetemre iratkozott be. 1667 júniusában Breznóbányán volt rector. A következő évben Petrőczy István kaszai udvarába került, ahol tanárként, majd rectorként tevékenykedett. Később, 1673-tól haláláig Nagyszebenben tanított. Eletéről és munkásságáról lásd részletesebben: Zoványi 1977, 188. o. 38 RMK 3. 2220. 39 RMK 3. 2289. 40 Lásd Vitnyédy levelét Kis Ádám kassai lelkésznek, 1661. december 31.: „Vagyon mostan az akadémiában egy Fabricius nevű alumnusom, ki annak előtte Kassán tanult, és ugy hiszem jol esméri Kgelmeteket, isten meghozván és levén Kgelmeteknek szüksége reá, meg nem tartom Kgelmetektől." Közli Payr 1910, 232. o. 41 Payr 1906a. 42 RMK 3. 2121. Raidel Zsuzsanna 1660. június 18-án halt meg, 38 éves korában. 43 RMK 3. 2218. 44 Bíró 1986, 748-749. o. 45 Fontosnak tartom kiemelni, hogy Dömötöri gyászverse és Vitnyédy családi krónikájában tett bejegyzése egybehangzóan vadkant említ Zrínyi halálának okozójaként. Vitnyédy bejegyzése: „...qui duobus vulneratum globis Aprum persequens, insperato et nemine ex Nobis viso, per eundem lethalither vulneratus, misere obiit..." Payr 1906a, 72. o. Fordítása: „A két golyó által megsebesített vadkant üldözvén, váratlanul és közülünk senki által nem láttatva attól halálosan megsebesíttetett és nyomorúságosan meghalt..." Payr 1906b, 49. o.