Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SÁRKÖZI GERGELY: Vitnyédy István és az evangélikus oktatásügy

és kassai akadémiája döntően főpapi alapítványokból

62 és állami adományokból finanszírozta működését. A reformátusok pataki intézménye mögött elhivatott, nagyhatalmú főnemesi patrónusok álltak. Az iskola a 16. század közepétől előbb a Perényi, majd a Rákóczi családnak köszönhette felfutását. A sárospataki kollégium első, Comenius nevével jelzett fénykora - jellemző módon - a Rákóczi-ház 1650-es évekbeli virágzásával esik egybe.

63 Az evangélikusok ellenben más utakra kényszerültek. Mögöttük nem állt a katolikus főpapok hatalmas jövedelme vagy az uralkodó anyagi segítsége. Nem támaszkodhattak egy, a Rákócziakhoz mérhető főúri család támogatására sem. A lutheránus iskolahálózat és akadémia megalapításához a korszakban szokatlanul széles társadalmi összefogásra volt szükség. Az eperjesi kollégium felállításának érdekében közösen kellett fellépnie a „magyar" nemességnek és a „német" városi polgárságnak. Ennek legékesebb bizonyítéka az intézmény vezetésében jelentkező paritás. Véleményem szerint Vitnyédy István személye ennek a társadalmi összefogásnak is jelképe lehetne. A városba költöző magyar nemes, Vitnyédy német polgárlányt vett feleségül, polgári hivatalt vállalt, majd a kereskedelembe is bekapcsolódott. Óriási könyvtárával, az alumnusaira fordított összegek nagyságával szintén kiemelkedett köznemes társai közül. Habár anyagi helyzete sokkal szerényebb volt, mint egy főnemesé, gyakorlatias, „polgári" gondolkodásával, áldozatkészségével többet tett az evangélikus oktatásügyért, mint korának bármelyik lutheránus főura. 1670. február 13-án bekövetkezett halála után fia, Vitnyédy Pál a következő sorokat írta a családi emlékkönyvbe: „Meghaltál a hazának, mely romlásnak indulván, a te vállaidra nehezült, óh erős Atlas! Meghaltál az egyháznak, mely általad oly hathatósan gyámolíttatván, míg éltél, erősödnie kellett, haláloddal pedig gyengülni fog."

64 Az ifjú Vitnyédy baljóslata beteljesült. Az ellenreformációval összefonódó császári abszolutizmus 1670-74-es erőszakos fellépése idején két állítólagos Vitnyédy-levél

65 alkotta a protestáns prédikátorok elleni kollektív felségárulási per legfőbb vádpontját.

66 Amikor azonban a protestáns egyházak „szellemi lefejezéséhez" Vitnyédy állítólagos

67 leveleit használták fel, éppen legnagyobb ellenségei „igazolták vissza" az ügyvédnek az evangélikus közügyek terén játszott kiemelten fontos szerepét. Irodalom Adattár 13/2. Adattár 18/1. Bán 1964 Benczédi 1975 Bíró 1986 Magyarországi magánkönyvtárak. 2. Sajtó alá renderzte Farkas Gábor, Varga András, Katona Tünde, Latzkovits Miklós. Szeged, 1992. /Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 13/2./ Consignatio Librorum Vittnyedianorum. In: Lesestoffe in Westungarn. 1. Sopron 15351721. Hrsg. Tibor Grüll, Katalin Keveházi, József László Kovács. Szeged, 1994. /Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 18/1./ 303-316. o. Bán Imre: A nemesi és protestáns publicisztika. In: A magyar irodalom története 1600tól 1772-ig. Szerk. Klaniczay Tibor. Budapest, 1964. 275-281. o. Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere. Századok, 1975. 509-550. o. Bíró Péter: Vitnyédy János francia verse 1663-ból. Irodalomismeret, 1986. 748-749. o.