Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció
nevű vén szolgája halálakor futólag megjegyzi, hogy a szolga keresztény szülőktől származó mohamedán volt és az ő „udvari praedikátor"-a keresztelte meg. 18 Még előbb olvashatjuk, hogy 1693. december 28-án az udvari prédikátor „maga dolgai és curálása végett kíredzett Burukesztre", és Thököly el is bocsátotta. 19 1694. május 5-én viszont Petrőczy István generális Thököly „akaratából" levelet írt neki, valamint a „lutheránus papok püspökjínek Erdélyben", mivel az udvari prédikátor Thököly tudta és engedélye nélkül Bukarestből bement Erdélybe. 20 Itt említjük meg, hogy Zrínyi Ilona mellett sem volt állandó katolikus pap. 1694. augusztus 6-án például Mehmed Bég Ogli, a Thökölyvel jó barátságot ápoló arnót (albániai) pasa küldött át a fejedelemasszony kérésére egy rabságában levő katolikus papot, hogy két hétig az udvarban teljesítsen szolgálatot. Az október 13-án született Thököly Zsuzsikát pedig a Belgrádban élő európai építőmester, Kornári mellett tartózkodó „pápista pap" keresztelte meg október 14-én. 21 Bár az udvari prédikátor engedéllyel Bukarestbe távozott, majd engedély nélkül továbbment Erdélybe, a napló bejegyzései szerint az istentiszteleteket azért továbbra is rendszeresen megtartották. 1694. július 16-án Pozsarevácon az összegyűlt rendek ítéletet hoztak az ottani prédikátor és kántor ügyében, és megintették őket, hogy „ha ecclesiát nem követ, excommunicálásra míltó szemílynek itíltík". Döntésüket Thökölyvel is közölték, aki helyben is hagyta. 22 A „rendek" által megintett prédikátor és a kántor feladata egyértelműen a Pozsarevácon élő népes udvari kíséret lelkigondozása volt, nevüket azonban Thököly sem említi meg. Az udvari pap és a fent említett prédikátor kilétét nem ismerjük, ellenben az 16951699 közötti időszakban további protestáns lelkészek tevékenységéről is szólnak forrásaink. Az adatok némelyike már ismert, nagyobb része azonban eddig nem hasznosított kéziratokból került elő. A protestáns prédikátorok szerepe a hazai szegénylegénymozgalom és az emigráció közötti kapcsolattartásban Újabban magyar, török és velencei források alapján egyértelműen bizonyítottnak véljük, hogy Thökölynek jelentős szerepe volt az 1697. évi hegyaljai felkelés kitörésében, a felkelők pedig a kuruc emigrációval és a török Portával is összeköttetésben álltak. A Hegyalján, illetve a Tiszaháton kibontakozó szervezkedés egyik kulcsfigurája egy Pap János nevű kuruc hadnagy volt, aki az összeesküvők egyik vezetőjével, a Rákóczi tarpai jobbágyából lett kuruc szegénylegénnyel, Esze Tamással is rokonságban állott. Károlyi Sándor szatmári főispán jellemzése szerint Pap „gonosz volt s ravasz, több nyelvet tudott, úti és egyéb leveleket hamisított". 1697. július 30-án Skottka Mihály szatmári harmincados a következőt jelentette róla a Szepesi Kamarának: „Tavaly s az előtt járt ezen dologban, Petróczihoz, Lengyel Országhra, s leveleket hordozott. Ha most Tokajban el nem veszett, in vivis ha volna, alkalmasint tudna dolghokat apperiálni, csak lenne kéznél. Factiozus canis filius volt, eő járt szélei némely praedicátorokhoz, nevezetesen Petróczi praedicátorához. Mégh tavaly akartak próbálni, de nem volt módgyok."
