Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció

69 Napló, 1693-1694. 199. o. 70 Uo. 281. o. 71 Uo. 289., 291. o. 72 Uo. 293-294. o. 73 Uo. 296. o. 74 Uo. 313. o. 75 Nagy László: „Kuruc éltünket megállván csináltuk ..." - Társadalom és hadsereg a XVII. századi kuruc küzdelmekben. Budapest, 1983. 57. o. 76 Isáki neve a fenti kötethez készült névmutatóban a következőképpen szerepel: „Isáki János, Thököly katonája, a hegyaljai felkelés egyik szervezője". Uo. 307. o. 77 A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. 5. köt. íí. Rákóczi Ferencz fejedelem korabeli oklevelek és levelezések, 1703-1707. S. a. rend. Géresi Kálmán. Budapest, 1897. 410. o. [A továbbiakban: Károlyi Oklevéltár, 5. köt.] 78 Nagy i. m. 183. o. 79 Cserei i. m. 155. o. Cserei két eseményt összekeverve Teleki Mihály 1678. évi hadjáratával kapcsolatban írja a fentieket, az erdélyi tanácsúr valójában 1672. szeptember 20-án szenvedett vereséget a szatmári császári katonaságtól. Uo. 485. o. 95. jegyz. 80 Benczédi László: A hegyaljai felkelés. Budapest, 1953. 61. o. 81 Nagy i. m. 129. o. 82 Napló, 1693-1694. 82., 310. o. 83 Leveleskönyv, 1691-1692. 340-341. o. 84 Károlyi Oklevéltár, 5. köt. 426., 431. o. (Eöllyüs vicéje a mustrakönyvben vezetéknév nélkül szerepel.) 85 Leveleskönyv, 1694. 106., 109. o. 86 Uo. 92-93. o. 87 Leveleskönyv, 1698/2. „Petróczi István Uramnak. Die eodem. 1. Januarii." 88 A Drinápolyban tartózkodó Horváth Ferencről van szó. 89 Leveleskönyv, 1698/1. 430. o. („Szappanos Mihálynak, eodem die." [1698. január 15.]) 90 Uo. 483-484. o. („íratott Horvát Ferencz úrnak. Die 19. Februarij.") 91 „Tamesvar muhafizi Yusuf Pasa'ya hüküm ki: Tököli imre arzuhal göderüb bundán akdem Karsaguysalash reayasile iki nefer papas istirkak ve hála Tamesvar'da mahbus olduklarm bildirüb ítlak olunmaln babinda emri serifim reca itmegin itlak olunmalari babinda yazilmisdir. Fi evahiri r 1109." Refik i. m. 40. o. (60. sz.) [A dőlt betűkkel írt szót a szerző arab betűkkel szedve hagyta benne a szövegben.] 92 Györffy István: Nagykunsági krónika. Budapest, 1941. 69. o. 93 Elek György: „...tsak bujdosás vált életünk..." - Karcag város és a Nagykunság a 17. században és a Rákócziszabadságharc idején. Karcag, 2004. 97. o. 94 Uo. 9. o. 95 Uo. 12. o. 96 Uo. 13. o. A három idős ember visszaemlékezését Györffy is közli az idézett munkájában. Györffy i. m. 97 „Nicolaus Páti. Pastor Karczagujszállásiensis. Coniunx per tartaros ablatus Constantinapolis 1697. augusti." Thúry Etele: Iskolatörténeti Adattár. 2. köt. Pápa, 1908. 162. o. Az adatot idézi Elek György is: Elek i. m. 10. o. 6. jegyz. 98 Dr. Földváry Antal: Turbucz Kata könnyei. (Igaz történet a török időkből.) Református Jövő, 1940. november 30. 6-7. o. A történetet röviden idézi Tóth Dezső is, aki egyébként Páti életrajzánál Thury Etele Iskolatörténeti Adattára és Földváry cikke mellett Zoványi kéziratos munkájára (Adatok a Theologiai Lexikonhoz) hivatkozott. Ugyanakkor Pátit 1692-ben említi karcagi lelkészként, s feltehetően ezt az adatot merítette a kéziratból. Tóth Dezső: A hevesnagykunsági egyházmegye múltja. 99 RMKT, 14. köt. 840. o. Jankovics, feltehetően az „EV" szócska alapján evangélikus lelkésznek tartotta Harsányit, ez a nézet azonban - az életutat és a szolgálati helyeket tekintve - nyilvánvalóan téves. 100 „Nagy-Kunság romlásáról. »Hajdani emlékezetes nemes Nagy-Kunságnak, vitézek anyjának nagy romlásáról.« (Nyomtat. 1698. esztendőben.)" Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. XVI-ik, XVII-ik és XVIII-ik századbeli eredeti kéziratokból és régi szétszórt nyomtatványokból egybegyűjté s jegyzetekkel ellátta: Thaly Kálmán. 1. köt. Pest, 1864. 249-261. o. 75-78. o.