Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - REUSS ANDRÁS: A hazai evangélikus teológusképzés gondjai és távlatai

viszont egy-egy témában, tehát szűkebb területen szereznek - esetenként ugyan széles körben hasznosítható - ismereteket. Feladatunk, hogy a jövőben is őrizzük meg a szolid, de széles alapot, hiszen ez a lelkészek számára mindenkor érték. A kreditrendszer újabban - és a jövőben feltehetően még inkább - megadja már a lehetőséget bizonyos szakosodásra vagy a képzésen belüli, érdeklődés szerinti hangsúlyeltolásra. (Más kérdés, hogy nem igazán tudja kizárni azt a kísértést, hogy a hallgató egyéni érdeklődés címén a kisebb ellenállás irányába törekedjen.) Az oktatói kutatómunka fokozatos előtérbe kerülése is segíthet egyéni súlypontok kialakításában. Célul tűzhetjük ki, hogy legyen a tanárok között néhány, akinek a tevékenysége országosan elismert, és legyen legalább egy, akié nemzetközi szinten is az. A képzés színvonala természetesen a hallgatókon is múlik. Nemcsak Amerikában ahol az ún. college két-három év alatt igyekszik a diákot a régi európai érettségi szintre eljuttatni -, hanem Németországban is gondot okoz, hogy az egyetemre jelentkezők egy része nem képes egy tanulmányt vagy könyvet értelmezni és tartalmát saját szavaival összefoglalni (Müller 1990, 174. o.). Nálunk sincs ez másként. Pedig a reprodukálás még igen távol esik az egyéni kutatómunkától, ami az egyetemi tanulmányok veleje. Pályázat kiírása régi módszer az önálló kutatómunka serkentésére. Sopronban 1938-39-ben három különböző kiírásra egyetlen pályamű sem érkezett (Dezséry 1939, 4-5. o.), az 1958-as, teológiai akadémiai kiírásra pedig egyetlenegy (Korén 1985, 51. o.). Ráadásul az egyéni kutatómunka elképzelhetetlen idegen nyelvek elsajátítása nélkül: ezen a területen pedig - a tagadhatatlan fejlődés ellenére - ma is hallatszik a panasz. A munka színvonalát az anyagi helyzet is feltétlenül befolyásolja. Ismert, hogy az Oktatási Minisztérium nálunk sem akar többet áldozni a képzésre, mint amennyi feltétlenül szükséges. Az „alultáplált" egyetem azonban legföljebb arra jó, hogy egy bizonyos szintű tömegképzést nyújtson, de arra már nem, hogy tudóspalántát képezzen (Müller 1990, 172. o.). Ötvenötezer kötetes könyvtárunk továbbfejlesztése jelentős részben ugyancsak pénzkérdés. Az egyetemi lét legfontosabb ismérve és feltétele a tudományos közélet: a tudomány művelői az egyetemi közösség előtt vitára bocsátják meglátásaikat és eredményeiket. Két ember is élhet folyamatos pezsgő vitában, de a tudományos közélethez kritikus közönség szükséges. A hazai evangélikus egyház kebelében tudományos teológiai közélet gyakorlatilag nincsen, azonban ökumenikus szinten talán már kialakulóban van. A felsőoktatási törvény ugyanis előírja, hogy a záróvizsgákon és a doktori eljárás egyes fokainál külső szakembereket is be kell vonni. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem - a viszonylag kis létszám miatt - más intézményeknél nagyobb mértékben kénytelen igénybe venni más felekezetű vagy világi szakember közreműködését. A szükséghelyzet azonban erénnyé is lehet, mert nyitásra késztet a hazai tudományos közélet irányába. Az oktatói utánpótlás terén a felsőoktatási törvény - a minősítést és az arányokat tekintve - egyértelmű mércét állít. Az elmúlt 15 év erőfeszítései nem voltak hiábavalók, hiszen több fiatalt sikerült bevonni az oktatói munkába, de az egyetemi tanárok számát tekintve ma sem megnyugtató a helyzet. 2005 ősze után ismét évekig kell várni,