Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SZABÓ PÉTER: A Thököly család és a görög-római kultúra

hogy a biblikus téma és az antik regényepizód - egymást kiegészítve - magasztos üdvtörténeti jelentést közvetít. Másrészt azonban - a késmárki összefüggésektől függetlenül - általában is magyarázatra szorul az átváltozások (metamorphoses) ókori irodalmi hagyatékának népszerűsége a 16-17. századi Magyarországon. Balassi Bálint álommal és átváltozásokkal kapcsolatos versei,

32 a könyvesházak témába vágó antik művei, a mézeskalácsformák jelenetei s most e falkép bizonyítják az ilyen toposzok elterjedtségét. Miért volt annyira ismert és népszerű számos átváltozás-történet? Ha az Ovidius Metamorphosesét olvasgató Thököly Imre személyes válaszát keressük, talán a száműzetésében gyakorta emlegetett, élettapasztalatát sűrítő mondatából kell kiindulnunk: „Bene sperando et male habendo transit vita."

33 („Jót remélve s rosszat bírva múlik az élet.") Bár Ovidius csupán szórakoztató olvasmánynak is kiváló, mégsem látszik erőltetettnek az a feltevés, hogy a fejedelem saját sorsának látványos fordulatai, szélsőséges „átváltozásai" közelebb hozták számára a római költő világát. De mi késztette nagyapját, Thököly Istvánt, az életet habzsoló, viszonylagos történelmi szélcsendben élő főurat az apuleiusi átváltozás hangsúlyos megörökítésére? Alighanem a napfény mellett az árnyékot is érzékelő alkata, amire műveltsége is predesztinálta. A Thurzó-rokonság révén beszűrődő keresztény sztoicizmus, a halállal megbékélő gondolkodás alázatos életre intő parancsai élesen viaskodhattak Thököly István e világi örömök felé hajló vonzalmaival. Az ebédlőterem ajtajának biblikus szentenciája és az asztali vigasságok jelenetei a programadó főúr jellemének ambivalenciáit tükrözték. Thököly István vélhetőleg nem tudott lemondani örökölt hedonizmusáról, s nem akart lemondani az önmegtartóztató élet eszményítéséről sem. A kettősségben élve könnyen eljátszhatott a földi átváltozások babonás vágyálmaival, s így megragadhatták érdeklődését a hasonló témájú antik művek. Apuleius regényében komoly szerepet kap a varázslás, az átváltozás, megoldást azonban egyedül az isteni irgalmasság hoz: a pogány történet bizonyos értelemben könnyen Krisztus alá „rendelhető". Másrészt a ránk mért vagy az üdvösségünket szolgáló szerepünkből egy időre kihullani vagy kilépni olyan gondolat, amely bizonyára foglalkoztatta a különben buzgó evangélikus főurat a képi program végiggondolásakor. A késmárki ebédlőterem freskóciklusa - ezzel a képi elemmel kiegészülve - az e világi és túlvilági létezésmód mellett az átváltozott testben folytatódó földi élet lehetőségét is bemutatja. A falképek programja - ontologikus töprengései révén - az egyik legigényesebb gondolati teljesítmény azon tematizálások sorában, amelyek a 17. századi felsőmagyarországi kastélyok belső díszítését jellemezték. Jegyzetek 1 Thaly Kálmán: Thököly Imre és iskolatársai mint színjátszók. Századok, 1880. 411-417. o. 2 Szintézisüket új ismeretekkel bővítve Petneki Áron állította össze. Petneki Áron: Splendor Thökölyanus (Thököly udvartartása). In: A Thököly-felkelés és kora. Szerk. Benczédi László. Budapest, 1983. 205214. o. Az ez irányú, elsősorban az anyagi kultúra emlékeire figyelő kutatásokat mi egy leltárral kívánjuk gazdagítani, amelyet Kassán 1685-ben vettek fel, miután Thököly elhagyni kényszerült székhelyét.