Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - KOZMA ZSOLT: A kolozsvári protestáns teológia

szólnom; szem előtt tartva, hogy „história Dei est magistra vitae", mert Ő nem csupán alakította sorsunkat, hanem ez az O velünk együtt megélt történelme. Az első erdélyi protestáns teológia valójában az 1568-ban alakult kolozsvári unitárius akadémia volt, református teológia csak több mint 50 évvel utóbb jöhetett létre.

2 Bethlen Gábor uralkodása idején, 1622-ben határozta el az országgyűlés egy collegium academicum felállítását Gyulafehérváron. A fejedelem birtokadományokkal és pénztőkével látta el az új intézményt, de iskolatörvényt is szorgalmazott. Ezekben az évtizedekben külföldi tanárok is érkeztek, akik közül Opitz Márton, Alstedius János Henrik, Bisterfeld János Henrik, Piscator Lajos német és Basirius Izsák angol prédikátor volt a legismertebb. Jeles magyar tudósok is tanítottak: Keresztúri Bíró Pál, Geleji Katona István, Apáczai Csere János. Az 1658-as tatárdúlás után, 1659-1661 között az akadémia ideiglenesen Kolozsvárra, majd 1661-ben újra Gyulafehérvárra került. Végül 1662-ben Apafi Mihály fejedelem Nagyenyedre viteti. Megkezdődik a több mint 200 éves „enyedi korszak", amely korántsem békés: az épületet 1704-ben Tige császári zsoldosvezér labancai, majd 1849 januárjában lázadó román csapatok gyújtották fel. A Habsburg vezetés a szabadságharc leverése után megtiltotta az akadémia újraindítását. 1854-től ismét Kolozsváron működik az intézmény, s csak 1862-ben kerül viszsza Nagyenyedre. A 19. század végén a teológia heves egyházpolitikai harcok tárgya, ugyanis Szász Domokos püspök Kolozsvárra akarja költöztetni. Elképzelése ésszerűnek látszik, egyfelől azért, mert Kolozsváron egy helyen lenne a központi egyházkormányzat (püspöki hivatal) és a teológia, másfelől azért, mert az 1872-ben megalakult Ferenc József Tudományegyetem és a teológia ugyancsak egymás közelébe kerülne. A nagyenyedi tanárok azonban még három évtizeden át ragaszkodnak az ősi helyhez. Végül a püspök akarata győzött. 1895-ben az akadémia új épületbe, Kolozsvárra költözik, s az Erdélyi Evangélikus-Református Egyházkerület Theologiai Fakultása néven megkezdődik a máig tartó hosszabb időszak. A két világháború, az uralomváltozás és más akadályok, valamint a „rátelepítések" (1919-1928 között a román katonaság, 1960-1972 között az egyetemek foglaltak el több szobát) ellenére a lelkészképzés folyamatos. 1920-tól a reformátusokkal együtt tanulnak a magyar evangélikus hallgatók is, felekezeti jellegű tárgyaikat előbb Kirchknopf Gusztáv, majdjárosi Andor kolozsvári lelkipásztor adta elő. 1948-tól a szász evangélikus egyház teológusainak is ez az intézet lett az otthona, majd 1954-től a szász tagozat Nagyszebenbe költözik. Az 1948-as tanügyi reform után a román állam a protestáns egyházakat választás elé állítja: vagy egyesítik a többszáz éves unitárius és református teológiát, s ez az „új" intézet megkapja az államtól az egyetemi rangot, vagy megtartják önállóságukat, ebben az esetben azonban csak középiskolának tekintik őket. Az öt protestáns püspök Vásárhelyi János (Erdélyi Református Egyházkerület), Arday Aladár (Királyhágó-melléki Református Egyházkerület), Argay György (magyar evangélikus egyház), Kiss Elek (unitárius egyház) és Friedrich Müller (szász evangélikus egyház) - az egyesítés mellett döntött. A megalakult Egyetemi Fokú Protestáns Theologiai Intézet református, evangélikus és unitárius tagozattal működött. A tulajdonképpeni diktatúra azzal kezdődött, hogy az állam az új tanügyi törvény bevezetésével egyidejűleg négy református tanárt - Tavaszy Sándort, Imre Lajost, Nagy Gézát és Gönczy Lajost - nyugdíjba kénysze-