Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Katolikus teológusképzés Magyarországon

is szigorodott. Másrészt a teológia, amely eredetileg Istenről szóló beszédet jelentett, egyre inkább tudásalapúvá, sőt a legutóbbi időben gyakran puszta kreditszerzési lehetőséggé vált. Az áthallgatási lehetőségek megnyílásával a pedagógus és általános művelődési szakok hallgatói, a kulturálismenedzser-növendékek egyre nagyobb számban jelennek meg a teológiai fakultásokon, de akár érdeklődésből, akár érdekből tanulnak és vizsgáznak, egyházközségi elkötelezettségükről egyáltalán nincs képünk. Elvben megtörténhet, hogy a hallgató ateista. Sokatmondó tény, hogy korábban a civil végzetteknek 50, mostanában csupán 1020%-a vállalt munkát egyházi általános és középiskolákban. A másik figyelmeztető jel, hogy az egyház berkein belül végzett munka korábban 5-10 évig tartott, ma pedig általában 2-5 évig tart. A 20. századi katolikus teológia konfliktusai A katolikus teológia a 18-19. század fordulójának krízise után XIII. Leó (1878-1903) pápaságától kezdve egyértelműen a bezárkózás felé indult. A Biblia, az őskereszténység és a dogmatörténet kutatásában a protestáns tudományosság megelőzte a katolikusokat. A katolikus felzárkózás a 20. században kezdődött el, főleg az exegetikai, patrológiai kutatások és a vallástörténeti érdeklődés felélénkülésével. Hely hiányában most csak a legfontosabb neveket említem. Alfred Loisy (1857-1940) mozgalmának hatására jelent meg Lagrange École Biblique című folyóirata Jeruzsálemben. J. Huby SJ kiadta vallástörténeti enciklopédiáját (1919), sorozatban jelentették meg a patrológiai írásokat, például a Corpus scriptorum christianorum orientalium sorozatban (1903-tól).

14 A Revue Bénédictine (1909) a teológiatudományt a korábbi katolikus gyakorlattól erősen eltérő módon kezdte művelni. Míg a modernizmus elítélése korábban válságot hozott,

15 a XII. Pius által kibocsátott Divine Afflante Spiritu enciklika enyhülést jelentett a biblikusok, de más teológusok számára is. A morálteológiában soha nem látott nyomást kellett elviselni a jobboldali és a baloldali ideológiák részéről: a nácizmus és a kommunizmus egyaránt be akarta kebelezni a keresztény morált.

16 Mindeközben a hagyományos teológusképzés nem tudta megragadni a kor kérdéseit. Magyarországon ez úgy nyilvánult meg, hogy a hallgatók 1960-ig latinul tanultak és latinul vizsgáztak egy olyan teológiából, amelyet később nem használtak, míg a magyar teológiai publicisztika - pasztorális és lelki irodalom címen - teljesen más témákkal foglalkozott. A legjobb és leghatásosabb teológiai közíró Prohászka Ottokár (1858-1927) püspök volt,

17 aki ellen a Szentszék - az egyházi nagybirtokokkal kapcsolatos megnyilvánulásai miatt - baloldaliság gyanújával folytatott vizsgálatot, míg az elmúlt fél évszázad magyar sajtója jobboldali ideológusnak bélyegezte őt. A katolikus teológusok küzdöttek a Harmadik Birodalommal, küzdöttek a kommunizmussal, néhány képviselőjük azonban az ökumenikus teológia miatt került bajba, a tradicionalisták támadása következtében. A második világháború után fokozatosan a szekularizáció kérdése került előtérbe, legalábbis Európában. AII. vatikáni zsinat egyfajta válasznak tekinthető, amely soha nem látott mértékben alakította át a katolikus teológiát, egyben nagy félelmet váltott ki konzervatív körökben. A zsinat vezető teológusai a Consilium folyóirat köré gyűltek, amely abban az időben négy f"*»L WBUB |pssB