Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció
„Isáki Jánost is hazájában bocsátottam..." Az alcímben említett Izsáki János eredetileg nem viselt egyházi tisztséget. Sőt katonatiszt volt, akit 1693-ban a jeni-palánki kuruc helyőrség ezer-strázsamestereként vagy főstrázsamestereként említ meg a fejedelem naplója. Először október 11-én találkozunk vele, amikor Thököly „valamely dolgokkal" visszaküldte Pozsarevácról az állomáshelyére. 69 Nem sokkal később azonban súlyos vádakat hoztak fel ellene, ami hajszál híján az életébe került. November 28-án ugyanis Thököly „vasban veretvín valamely vétkiért" maga elé hozatta, 70 majd december 16-án visszaküldték Jeni-Palánkra, hogy ott ítélkezzenek felette. Még december 21-én, a „kapitány székin" történt vallatás után újra visszahozták Pozsarevácra. 71 December 29-ének reggelén Thököly „nímely fő kapitányi renden" levő hívei jelenlétében ismét maga elé hozatta a tömlöcből a vasra vert Izsákit, aki még a Jeni-Palánkon lezajlott vallatás során megfogadta: ha a fejedelem megkegyelmez az életének, azután „Istennek szenteli életit, és az praedikátori hivatalt követi teljes életiben". Thököly elfogadta a felajánlást, és „Istennek ajándékozta" Izsáki életét, azaz elengedte a rabságból. Másnap kora reggel az összegyűjtött „felsőbb rendek" és „udvari és vicze tisztek" elé hozatta, és nyilvánosan kihirdette, hogy milyen okokból kegyelmezett meg neki. Ugyanakkor viszont figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy „senki ezen példát ne vegyen, mert valaki azokban a dolgokban tanáltatik, és kiváltkípen méltóságom s becsületem sérelmiért minden kedvezís nélkül executióban vétetem azt büntetíst, az kit Isáki Jánosnak kellett volna szenvedni". 72 1694. január l-jén a reggeli prédikációt már a kegyelmet nyert rab vitte véghez, „az Miatyánkrúl praedikálván", 73 február 13-án pedig Thököly ígéretéhez híven haza is engedte Magyarországra. Kutatásaink szempontjából mindenféleképpen figyelmet érdemel a fejedelem ekkori naplójegyzete: „Isáki Jánost is hazájában bocsátottam Magyarországra a Hegyallyára, kire én is biztam nímely dolgokat." 74 Mivel Izsáki szűkebb pátriája éppen a későbbi kuruc szervezkedés gócpontjában, a Hegyalján volt, s mivel a fejedelem „nímely dolgokat" is rábízott a megkegyelmezettre, elképzelhető, hogy az egykori törzstiszt a későbbiekben is követte Thököly utasításait. 75 A fenti naplóbejegyzést különben Nagy László is idézi, s egyenesen azt a következtetést vonja le belőle, hogy Izsáki ténylegesen is részt vett a hegyaljai felkelés megszervezésében. Ez a vélemény ugyan a mi érvelésünknek sem mond ellent, a felkelésről szóló szakirodalomban, valamint az általunk átnézett levéltári forrásokban azonban nem találkoztunk az egykori kuruc főstrázsamester nevével. 76 Bár Izsáki János személyével kapcsolatban nem végeztünk egyháztörténeti kutatást, egy későbbi adat mégis azt bizonyítja, hogy valóban Istennek szentelte az életét. 1706ban ugyanis éppen egy Izsáki János („Izáky János") nevű prédikátor volt báró Sennyey Ferenc - zömmel Szatmár és Közép-Szolnok vármegyei katonákból álló - kuruc lovasezredének a tábori lelkésze! 77 Első olvasatra talán furcsának tűnhet, hogy egy magas rangú törzstiszt lelkipásztornak áll. Aki azonban a kuruc szabadságküzdelmek történetét mélyebben ismeri, annak korántsem okoz gondot a fentiek megértése. A protestáns prédikátoroknak már az első
