Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SZABÓ PÉTER: A Thököly család és a görög-római kultúra

SZABÓ PÉTER A Thököly család és a görög-római kultúra A késmárki várkastély egyik falfestményének tanulságai Thököly Imre elsősorban mint katonaember ismert a történetírásban, és műveltségének bemutatását általában el szokták „intézni" az eperjesi diákévekkel, amikor egy iskoladrámában Imre király szerepét játszotta.

1 Udvartartásáról, amely csak közvetett módon szól szellemi vonzalmairól, már több tanulmány született.

2 Ha az iskolaévek idézett mozzanatán kívül a hagyatéki leltár tanulságait is fontolóra vesszük, arra a következtetésre juthatunk, hogy az egykori felső-magyarországi és erdélyi fejedelem a görög-római irodalomban jártas vagy ez iránt érdeklődő ember volt. A konstantinápolyi Erdélyi-ház 1708-as könyvészeti leltárán belül ma már nehéz megkülönböztetni, hogy mely könyvek tartoztak eredetileg a Nikomédiába száműzött fejedelem tulajdonába, s mely könyvek képezték a ház állandó könyvtárát. Egy adat azonban fényt deríthet a bujdosó Thököly szellemi környezetére: Ovidius Metamorphosesének (Átváltozások) egy példányát - a leltár szerint - az a Horváth Ferenc birtokolta, aki Thököly Imre bizalmi embere volt,

3 s akinek írásai a fejedelem naplóival együtt kerültek a konstantinápolyi Erdélyi-ház könyvei közé. „Huszonhárom diáriuma, parias-könyve idvezült Fejedelemnek [Thököly], külön-külön táblákban, azzal együtt a mellyet Horváth Ferenc uram maga írt, mellyek vadnak egy fekete bőrrel feljül s körül az aljáig burított szandokban."

4 Horváth talán még Nikomédiából hozta, s nem Konstantinápolyban „kölcsönözte" az Ovidius-kötetet. Ezenkívül Cicero, Tacitus, Thuküdidész, (ifjabb?) Plinius - leltárban felsorolt - művei tartozhattak Thököly Imre könyvtárába, legalábbis ezt sugallja Thaly Kálmán, aki együtt közli a leltárt a fejedelem egyéb írásos emlékeivel. A sok kritikával illetett Thaly Kálmán ez esetben aligha tévedett. A görög-római kultúra iránti fogékonyság már a nagyapa, I. Thököly István esetében is megragadható. Hiszen a marhakereskedőből nemesített Thököly Sebestyén István nevű fiáról régóta tudja a történettudomány, hogy iskolázottsága s a humán tudományok iránti vonzalma messze meghaladta a magyar mágnások átlagos kulturális szintjét.

5 Az 1581-ben Késmárkon született ifjú 14 éves korától kezdve nyolc éven át Nyugat-Európában utazott és tanult. A heidelbergi főiskola rektora, Stenius Simon 1598-ban neki ajánlotta görög nyelvű zsoltárfordításait.

6