Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Klasszikusokról - GOÓR JUDIT: Vallomás és hitvallás Balassi Bálint Adj már csendességet című költeményében

imádó boldog lét. A két nagy létkérdés, az élet és a halál párhuzamba, sőt ok-okozati viszonyba kerül egymással. A kettőt összekötő kapocs a vétek nélküli állapot, amit a „jól gyakorolván" szószerkezet tesz hangsúlyossá. A 8. versszak nem „kétoldalú magatartásígéret"-eket (39) foglal magában, hisz ez a 7. versszak folytatása, ahol az Úr adja meg a szabadságot, s így a továbbiakat is. Nem lehet tehát sem sztoicizmusról, sem erényes életről beszélni e vers kapcsán,

41 hiszen az emberi, erkölcsi erőfeszítés, a filozófiai, azaz emberi értelembe vetett bizakodás - ami inkább kapcsolatba hozható Luther vitapartnerével, Erasmusszal - nincs összefüggésben a mű szellemiségével. Még kevésbé szólhatunk bármiféle kiérdemelt jutalomról, amit az ember kapni fog. (Hiszen a lírai alany „te szolgádnak" nevezi magát az 5. versszakban, de ettől még kétségbe van esve, s szolgálatát nem könyveli el semmiféle enyhítő körülménynek, érdemnek, életcélnak, megoldásnak.) A túlvilág képzetei általában nem szoktak szerepelni Balassi verseiben - itt sem. De nincs értelme evilágiságról

42 szólni, hiszen az élet és a halál nem azonos az e világ és a másvilág kettősségével. A költő Istent és a halált nem azonosítja egymással, nem köti szorosan egymáshoz. Az utolsó versszakban lévő meghalást nem kísérik platonista képzetek,

43 a halál nem az Istennel való találkozás lehetősége. A repülés képében van valamiféle eltávolodás, felfelé törekvés, de a felsorolás rendje („Repülvén áldjalak, éívén imádjalak...") azt sugallja, hogy inkább az élethez, a lélek újjászületéséhez tartozik, nem a halálhoz, nem a másféle világba távozáshoz. A keresztény sztoicizmus

44 helyett a szöveg egészét krisztocentrikus teológia formálja, gondolati íve ezen nyugszik. Az Istent és az embert Krisztus köti össze. Őrá mutat a négy tétel, a Balassi megírta sorrendben: az ő áldozata és érdeme a kiindulópont (3. versszak), ezáltal jön a földre a kegyelem (4. versszak), őróla szól az írás (6. versszak), az őbelé vetett hit üdvözít (6. versszak). Az üdvösség élet és halál is - egyszerűen: lét Istenben. Bornemisza szavaival: „Az örök élet nem egyéb, hanem látni, nézni és élni azzal, aki minden jónak kénese és kútfeje, aki teremt és éltet mindeneket. Az az színről-színre nézni, látni, hallani, szólani az nagy és mindenható felséges Istennel, kiben minden hívek és áldottak... lakoznak."

45 A hozzá vezető utat, lelki folyamatot, a megtérést is megjeleníti a vers zárlata. A kevés számú, de annál kifejezőbb költői kép, a megnyitás és a szárnyalás nem a platonista értelemben vett test börtönéből való szabadulást fejezik ki, hanem a „vétek nélküli", tehát bűntől megváltott ember boldogságát. Isten szabadít, tehát térít meg (Szendéikével) - ő nyitja fel marka zárját, ugyanakkor az embernek is van - Isten által irányított - aktivitása. Mintha a szöveg alkotója ismerné Luther radikális gondolatát, a törvény és az evangélium megkülönböztetését: „A »megterni« igét a Szentírás kettős értelemben használja: törvény szerinti és evangélium szerinti értelemben! A törvény szerinti értelemben követelő és parancsoló a hangja, amellyel nemcsak az igyekezetet, hanem életünk teljes megváltozását várja el tőlünk, "ifi / - m