Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Klasszikusokról - GOÓR JUDIT: Vallomás és hitvallás Balassi Bálint Adj már csendességet című költeményében

ledzik, amiben a könyörgő jelenleg van. Nem a külső körülmények változnak meg, hanem épp azáltal fog megszabadulni a lélek, hogy Isten újjászüli. Ebben a találgató, saját sorsunkat kutató stádiumban még sokáig időzhetne a beszé­lő, ahogy az nem ritka a vallásos lírában, így Balassi hosszabb istenes verseiben, de a következő szakaszban félbeszakítja magát: „Nem kell kételkednem..." Visszatér a hit­valláshoz: „igéd szerint" - „hitem szerint". Ahogy Luther a fenti idézetben leírja, épp a kételyeink miatt van szükségünk az igére, mégpedig mint napi táplálékra. (Ezért e felfogás szerint a megtérés folyamatos, dinamikus jelenség, nem egyszer történik meg az életben.) Isten az Igében, a Szentírásban ígérte meg a benne hívőknek a szabadu­lást. Az ige megelőzi a hitet, az Isten kijelentése támasztja a reményt; a sola Scriptura és a sola fide elválaszthatatlan. 29 Megint Isten a kiindulópont, az ember a „tükröző­dés". Rímhelyzetbe emelkedik a „tiéd-enyém" párhuzam: igéd szerint - hitem szerint. Szó sincs „familiáris kölcsönösségről": 30 a lírai alanyt a válságból nem az önmeggyőzés ragadta ki, hanem az Isten beszéde, ígérete („jót reménlenem igéd szerint"; „meg­adod... hitem szerint"). Figyelemre méltó az igék és névszók párhuzama: a szokványos beszéd a hitet és a reményt párosítaná egymással, az adást pedig az igével. A hit és a re­mény az ember, az adás és az ige Isten „tulajdona", sajátsága. Balassi szintagmáiban azonban az ember és Isten együtt „szerepel": reménlenem (én) - igéd (te) szerint; meg­adod (te) - hitem (én) szerint. Az érvelés tehát azzal a két tétellel - sola Scriptura és sola fide - zárul, amelyek a re­formáció lényegi „újításai": ezek fényében a kegyelem és Krisztus érdeme is más hang­súlyt kap. A költeményben ilyen módon a 4 tétel kettesével párosítva jelenik meg. A négyes szám jelentősége tehát az is lehet, hogy kiemeli a lutheri teológián alapuló négy tételt. Épp ezért a lutheránus, hitvallásokat ismerő és magát ahhoz tartó olvasó szemével nézve sajátos jelentőséggel bír. Számára ez a vers a teológiai következetesség megnyilvánulása, a konfesszióhoz való hűség jele is. Mert semmit nem tesz hozzá a négy tételhez, holott a 16. században már megszületett a katolikus válasz a páros for­mulákban, amelyek a hit mellé a cselekedeteket állítják, a másik három tétel mellé pedig az üdvösség mindazon feltételeit, amelyek a strukturális egyház átmentését igazolják. Balassi érvelése szövegében semmiféle is - is nem lelhető. Tudatos teológia áll a háttérben, amelyben a kegyelem teljességgel elegendő az üd­vösséghez, az ember ahhoz semmit nem tehet hozzá. Az akarat szolga, rab, rabszolga, mint Luther főműve, A szolgai akarat mondja: „Ha a »szabad akarat« kifejezést mégsem akarjuk teljesen elvetni..., azt tanítsuk, hogy... a szabad akarat nem irányulhat a felettünk való dolgokra, csak az alattunk levőkre. Tud­ja meg mindenki, hogy a pénz és birtok dolgában joga van azt úgy használni, és azt tenni 4 „Él, áll az ige igazul... (Luther)

Next

/
Oldalképek
Tartalom