Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A nesztorianus kereszténység utóélete Belső-Ázsiában
gol törzsszövetség életében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a mongolokat egyesítő Dajan kán felesége, Mandukaj katun ugyancsak az erkeün törzsből eredt. 25 Altanzaja ellenben felhívja a figyelmet arra, hogy az ojrátok közt előforduló erkegüüt alak Dzsingisz kán szellemének őrzőire vonatkozik, s nincs nesztorianus kapcsolódása. Egy másik 17. századi forrás, a mongolok származását megörökítő Ganga-jin uruszkal a déli mongol törzsek között két helyen említ egykori keresztényekre utaló törzsi nevet. 26 Ujabb adalék, hogy a Mongol-Altajban élő urjanhajok között szintén van erked nevű nemzetség. A mai Bajan-Ölgij megye Altaj járásában, Ulaan Had bag közigazgatási egységben élő erkedekről M. Ganbold néprajzkutató számolt be, igaz, kommentárok nélkül. A mongol kutató elkülönít egy mongol nyelvű és egy török nyelvű urjanhaj népcsoportot. Az urjanhajokról szólván korábbi kutatókra hivatkozva megjegyzi, hogy ősi törzsről van szó, amelyről már A mongolok titkos történetében is olvashatunk. Van olyan feltevés, hogy egykor köztük is elterjedt Nesztoriosz hite: az erked nemzetségnév megléte mindenesetre megerősítheti ezt az állítást. 27 Az sem közömbös, hogy az erked vidék délen a kínai Hszincsiang-ujgur tartománnyal határos, ahol egykor a selyemút is áthaladt: ebből az irányból tehát érkezhettek különböző szellemi hatások. Ráadásul Bajan-Ölgij megyének ez a része gazdag a szogdnak vagy ujgurnak tartott emlékekben; a mongol régészek eddig három olyan kőbálványt találtak ezen a területen, amely nem köthető sem a türk, sem a mongol bálványtípushoz. Az egyik szobor olyan nyakdíszt visel, amely az ordoszi bronzkeresztekre hasonlít. 28 Martin Roos, a jugur törzs kutatója terepmunkája során összegyűjtötte a mai törzsneveket. Munkája nagyon érdekes adalékokat tartalmaz. A jugurok, akik az ősi mongóliai ujgur birodalom népeitől származnak, törzsneveikben megőrizték az An családnevet, amely a kora középkorban a belső-ázsiai szogdok jellemző családneve volt. Még egyértelműbb megfelelés a Szokalik név, amely a szogdok nevének fennmaradását mutatja. Megtalálható náluk az Ak (kínaiul Bai) törzsnév, amelyet Roos fehér tatárnak értelmezett. Ezt az elnevezést, mint már említettem, a korábbi források az öngütökre alkalmazták. Az eltűntnek hitt belső-ázsiai keresztényekről a huszadik század harmincas éveiben új híradás érkezett. Mostaert, a Pekingi Katolikus Egyetem professzora az Ordosz területén, az erkeüt népcsoport körében megtalálni vélte a középkori kereszténység nyomait. Ő maga ugyan nem találkozott ezzel a népcsoporttal, de Garma Banszar, az udin 29 törzs vezetője részletesen beszámolt neki róluk. Mostaert közzétette lejegyzését, 30 de a későbbiekben senki sem kereste fel az említett erkeüt népcsoportot, ezért kérdéses maradt, hogy a tudós által leírtak megfelelnek-e a valóságnak. 31 Mostaert szerint az erkeüt népcsoportnak a tagjai nem ismerik a buddhista szertartásokat, ezért a szomszédos mongol törzsek nem tartják őket jó embereknek és gúnyolódnak rajtuk: mu (rossz) erkeüt, karajaszta (rossz csontú) erkeüt, erkeüt derszüt (pogány) . Az utóbbi, terszüt/derszüt szó általában is jelölheti a nem buddhistát, mert a szót a középkorban éppen a nesztorianus keresztények megjelölésére használták. A név egyébként a tarsza 32 szó elferdített változata. Mostaert szerint mintegy kétszáz családról lehet szó, bár a szomszédos Sanhszi tartományban is élnek néhányan. A helyi hagyomány szerint az Altaj és a Hangaj hegységből származnak, tehát éppen onnan,
