Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A nesztorianus kereszténység utóélete Belső-Ázsiában
hogy ezek a keresztény hitű törzsek a Góbi déli peremére kerültek, így a 17. században íródott, mongol nyelvű, Sara tuudzsi néven ismert mű is beszél róluk. Az etcin-goli torgutok 13 történetéről szólván azt olvashatjuk, hogy Tooril kereit fejedelem leszármazottainak tartják magukat. 14 Egy másik 17. századi mű, a Zaja pandita által írt Namhajdzsamcan szintén megerősíti, hogy a torgutok Tooril kán leszármazottai. Ugyanezt állítja Gaban Sarav krónikája. Megtudjuk belőle, hogy a kereit fejedelem, Tooril „egy csontú" volt Dzsingisz kánnal, s hogy a torgutok Tooril kántól származnak. Szó esik továbbá egy Mérgen erked 15 nevű ősapáról is. Lehetséges, hogy az erked szó az erkeüt szó elferdítése, azonban ezt - közelebbi vizsgálat híján - mégsem állíthatom teljes bizonyossággal. A torgutok és a kereitek vélhetően szoros kapcsolatát az is megerősíti, hogy a mongóliai torgutok vidékén, Hovd megye Bulgan járásában a kerejd nemzetségnév ma is megtalálható, sőt a nyugat-mongóliai kazahoknál háromféle néven létezik a kerejd nemzetség. A torgutok mai szállásain, a Hovd megyei Mönhhajrhan járásban mongol és orosz régészek 1989-ben fedeztek fel egy szokatlan sziklavésetet. A két rövid szír nyelvű felirat mellett egy kereszt látható, valamint egy 1409-es évszám. 16 Harmattá János szerint egy sírfeliratról és egy úrvacsorára vonatkozó szövegrészről van szó. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az Altaj-hegységben egykor jelen voltak Nesztoriosz követői. D. Bajar mongol régész - a sziklavésetek felfedezője - a najmanokhoz köti a feliratokat. 17 A nesztorianus hitű öngütök ugyancsak előkerülnek a mongol forrásokban. Az Erdeni-jin Tobcsi krónikában a déli mongol csahar törzset fehér tatárként említik, ugyanazon a néven, mint korábban az öngütöket. 18 A krónika megemlíti, hogy Altan kán negyedik fia legyőzte a fehér tatárokat. Egy másik mű - az Altan Tobcsi - a tümetekhez 19 tartozó engüd törzsről is beszél: L. Altanzaja néprajzkutató szerint az öngüt név változatáról lehet szó. A csaharokon belül létezett egy erküd-erkegüd törzs is. 20 A nyugati üdzsümcsin 21 nemesek egy mongol forrás szerint az erkegüüdöktől származtak, akik hajdan Sangdu város környékén éltek. 22 A történeti forrásokból tudjuk, hogy a város Kubiláj kán nyári rezidenciája volt, ahol különböző vallások követői éltek együtt, így a környékbeli erkegüüd törzs tagjai között valószínűleg előfordultak nesztorianus keresztények. A kereszténység emlékei a mongol birodalom bukása után majdnem nyomtalanul eltűntek, a szír misszionáriusok is egyre nehezebben juthattak át a selyemút egyes, mohamedánok által ellenőrzött szakaszain. A 17. században előretörő, erőszakosan térítő buddhizmus 23 pedig úgyszólván teljesen felszámolta a többi, nagy múltra viszszatekintő pusztai vallást. Az ősi sámánhit emlékei szórványban és buddhista köntösben maradtak meg a mongol vidékeken, míg a nesztorianus kereszténység nyomai még jobban eltűntek. Ma már csupán a törzsi és földrajzi nevekből lehet következtetni a nesztoriánusok egykori jelenlétére. L. Altanzaja főleg mongol források elemzésével arra a megállapításra jutott, hogy a déli mongol törzsek között előforduló erkeüd név az egykori nesztoriánusok nevének továbbélése. 24 Mint már említettem, a név főleg az Ordoszban fordul elő, baga és jeke erküd alakban. Altanzaja a 17. században íródott történeti forrásokat tanulmányozta át: az Erdeni-jin Tobcsi és az Altan Tobcsi szerint az erkeünök a csahar törzs egyik ágát képezik, és jelentős szerepet játszottak a déli mon-
