Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - KOVÁCS ELOD: A zoroasztriánizmus

hanem Anáhitának, az erős, tiszta vizek istennőjének alakja is feltűnik a már biztosan zoroasztriánus szászánida királyok domborművein, sőt az egyik sziklareliefen nem Ahura Mazda, hanem Anáhita adja át a királynak a hatalom jelvényeit. Ez az ábrázolás talán arra vall, hogy - legalábbis a királyok számára - lehetőség volt a zoroasztriánizmus határainak kevéssé szigorú értelmezésére is. A Szászánidák tehát elkészíttették a számukra szent iratoknak azt a gyűjteményét, amelynek számos részét, természetesen kései másolatok alapján (a 14. századtól) mi is megismerhetjük. Nem túlzás azt állítani, hogy azok a válaszok, amelyeket a Szászánidák a saját eredetükkel kapcsolatos kérdésekre találtak, máig is nagy mértékben meghatározzák a perzsáknak a saját „perzsaságukról" alkotott elképzeléseit. Már említettem, hogy a Szászánidák részint a rendelkezésükre álló ismeretek, részint saját elképzeléseik alapján restaurálni próbálták az Akhaimenidak világát. A hasonulási-restaurációs folyamat közben fokról fokra létrehoztak egy olyan kultúrát, amelyet ők az „eredeti perzsa" kultúrának akartak látni, s a későbbiekben már maguk is ehhez igazodtak. A szászánida világot ugyan elsöpörte a muszlim hódítás a 7-8. században, mintája mégis sajátos formát adott az iráni iszlámnak. Évszázadokkal az okkupáció után még mindig sok olyan perzsa élt az országban, akinek a szívéhez igen közel állt a régi értékrend. Részben ennek köszönhető, hogy létrejöhetett Firdauszí világhírű eposza, a Királyok könyve. Sokan pedig elhagyták otthonukat, s olyan országot kerestek maguknak, ahol békében élhettek saját vallásuk szerint. Tőlük származnak az indiai párszi közösségek. Zarathusztra egy olyan vallási közösségben kezdett tanítani, amely több istenben hitt; ezek az istenek az iráni mitológiából ismertek. A próféta tanításaiban ugyanezek az alakok és fogalmak jelennek meg, azonban minőségileg más szerepkörben. A régi istenek közül csak egyet ismert el a világ teremtőjeként: Ahura Mazdát. Sokan ezért tartják monoteistának a zoroasztriánizmust. A világ mint isten teremtménye minden részletében jó, igaz és harmonikus volt. Később azonban az Ahura Mazdától függetlenül létező Gonosz, Angra Mainju behozta világunkba a gonoszságot, vagyis mindent, ami rossz, hazug és rendezetlen. A két egymástól független eredetű hatalom miatt sokan dualistának tekintik Zarathusztra vallását. A zoroasztriánus tanok legfőbb forrása az Aveszta néven ismert gyűjtemény. Napjainkban egyes szerzők ismereteinek hiányát meglehetős pontossággal jelzi, hogy egy „Zend Aveszta" elnevezésű művet tulajdonítanak Zarathusztrának. Valójában a zend annyit jelent: kommentár. Fordításokból, magyarázatokból, glosszákból stb. valóban létezik kommentárirodalom az Avesztához, mégpedig középperzsa (pehlevi vagy pahlaví) nyelven: ez azonban nem Zarathusztra alkotása. Az aveszta szót fordítják dicsőítésnek, magasztalásnak, azonban fordítják „tanítása, parancsa" szavakkal is, az utóbbi esetben nyilván Zarathusztra tanításáról lehet szó. Mindenképpen valószínű, hogy valamilyen magasztos és a témához illő jelentése van az aveszta szónak. A gyűjtemény egyes részeit az alábbi, fordítás nélkül használt műfaji megnevezésekkel jelölik: gátnak (himnuszok, énekek; 17 db, Zarathusztra saját műveinek tekinthetők); jaszna (fo-