Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - KOVÁCS ELOD: A zoroasztriánizmus

vallási elképzelések, s az „igazi", a „történeti" Zarathusztra rövid korszakának elmúltával ezek a korábbi képzetek, elgondolások visszakerültek a vallási gyakorlatba - csak már a prófétára hivatkozva. Külső szemlélő nem tud a kései fejlemények és Zarathusztra tanításai között határvonalra lelni, az ilyen próbálkozások kimondottan szakkutatói feladatot képeznek. A szerfölött heterogén forrásanyag miatt sem könnyű igazat mondani a zoroasztriánizmusról. Számos kutató úgy látja, hogy Zarathusztra Kr. e. 1000-900 között élt. Már az a tény is, hogy ebben a kérdésben egyfajta tudományos közmegegyezésre kell hivatkozni, s pusztán ilyen alapon lehet építkezni, rámutat arra, hogy alapvető ismeretek hiányoznak a kérdés megválaszolásához. A probléma szemléltetésére felsorolok még néhány olyan időszakot, amelyet az iráni próféta korának tekintettek különböző korok tudósai: Kr. e. 6400 körül Kr. e. 1500-1200 között Kr. e. 600 körül Amint később látni fogjuk, keresztény szempontból az lenne a leginkább figyelemre méltó, ha Kr. e. 1000 körül élt volna. Mindenesetre aligha vitatható, hogy történeti személyiség, vagyis valóban élt. Eletének fordulatairól nem nyerhetünk hiteles képet, azonban az is jellemző, hogy egy közösség milyennek akarja látni saját vallásának alapítóját. Biztosnak tűnik, hogy Zarathusztra egy közép-ázsiai pásztornép gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja s vélhetően egész családja a társadalom papi rétegéhez tartozott. A próféta vallási énekeket szerzett, amelyekből tizenhét maradt ránk. Amikor egy Vistászpa nevű király a követőjévé lett, Zarathusztra társadalmi támaszra lelt hitének terjesztésében. Jézus Krisztussal ellentétben elsősorban nem a társadalom elesettjeit, kitagadottjait kereste fel az istenétől kapott üzenettel, hanem - más prófétákhoz hasonlóan - földi király tekintélyét vette igénybe igazának elismertetésekor. Az iráni írott hagyomány szerint szülei papot kívántak nevelni belőle. A képességek és ismeretek elsajátítását hétéves korától kellett megkezdenie. Tizenöt éves korában avatták pappá, ekkortól viselhette a szent övet, a kusztit. Húszévesen elhagyta szüleit. Harmincéves volt, amikor egy látomásában először szólította meg a világ teremtője, Ahura Mazda (a Bölcs Úr). Saját közösségével ugyan nem tudta elfogadtatni a kinyilatkoztatásokat Zarathusztra, ellenben később Vistászpa királlyal igen. A próféta negyvenkét éves volt ekkor, s új élethelyzetében három feleségének is biztos anyagi támaszt nyújthatott. Hetvenhét évet és negyven napot élt, amikor egy pap, aki hamis prófétának tekintette, orozva leszúrta. Jóllehet Zarathusztra tanítása kimondottan emberséges, életkörülményei egyáltalán nem voltak azok. Például Vistászpa királynak csak az egyik összeütközésben huszonkét fiát és fivérét ölték meg. Nem meglepő, hogy a hagyomány szerint a próféta életében számos különös esemény történt: tételes felsorolásuk szétfeszítené az írás kereteit. Ezért csak egyet ismertetek, amely kultúrtörténeti szempontból érdekes lehet, a zoroasztriánus gondolkodás számára pedig merőben szokatlan. A gyermek Zarathusztrát tűzzel, lovakkal és egy