Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

401-402, 408-409: némileg javított, stilizált szöveg, 1751. szeptember 26. Ez utóbbi változat feltehetó'en az 1751. október 5-i megyegyűlésre készült, amelyen a vadosfai ügyeket tárgyalták. 2 Nevüket közli a Species facti 96a (40 fő), illetve ennek nyomán Payr, 1894, 63-64. o. szintén 40 főt nevez meg, bár a letartóztatottak számaként negyvenkettőt ír. A letartóztatottak hozzátartozóinak 1751 végén Mária Teréziának címzett kérvényében is találunk névsort, de itt 45 főt sorolnak fel. Lásd Eccl. 175-180. 3 Entlhuber Józsefről lehet szó, ugyanis „az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Sopronmegyében József fordul elő az igazolt nemesek között". Kempelen 3, 437. o. 4 Payr 1894, 64. o. 5 Payr 1894, 64. o. Festetics szemére hányja, hogy nem megvesztegethető? 6 Istenkáromlásnak neveztek minden Istenre vonatkozó becstelenítést, becsmérlést, vagyis olyan beszédet, írást vagy cselekedetet, mellyel valaki Istenről és tetteiről megvetően nyilatkozik. Például Isten teremtő voltának közvetlen tagadásaként: ördög adta; adta-teremtette. Közvetve Isten becsmérlése, ha valaki a szenteket, Máriát, az egyház intézményeit becsteleníti meg. 7 A vármegyei büntetőbíráskodásról lásd Meznerics 1933. 8 Ekkor 51 katolikus és evangélikus tanút hallgattak ki. Eccl. 358-390. A katolikus tanúk a mihályi plébános vezette processzióban vettek részt. Az itt feltett 13 kérdés tartalma röviden : 1. Jelen volt-e a tanú augusztus 20-án, amikor a kápolnaszentelésre a katolikus hívek Vadosfára érkeztek, „senkinek semmi gonosz szót... nem adtak, es mutattak, sőt őket (amint a lutheránusság állítja) arra senki sem ingerlette" a plébánosok közül? 2. „nem de nem látta-é", hogy a vadosfaiak a falu határába fegyveres lovasokat állítottak? Hányan és kik voltak? Milyen káromkodásokat hallott tőlük? 3. Kik voltak „ezen fölzendülisnek és zenebonának" szítói és szervezői? Kik és milyen büntetések terhe alatt parancsolták Vadosfára a környékbeli evangélikusokat? Voltak-e ott a szomszédos vármegyékből is? Ha voltak, akkor hányan és név szerint kik voltak? 4. A katolikusok „elűzisire és azoknak halálravaló öldözisire" ki adott tanácsot? „Nem de nem nemes Radó László úr és az ő kegyelme fia Radó Istók" és Stettner Zsigmond? Kik és mit káromkodtak „az Úr Isten ő Sz. Fähige, és Boldogságos Szűz Mária, és több szentek ellen"'; 5. Látta-e, hogy a falu szekerekkel be volt sáncolva s az evangélikusok fel voltak fegyverkezve? Tudja-e, hogy a főszolgabíró megintette Fábri Gergelyt és az összes lutheránust? 6. Látta-e, hogy az evangélikusok a szekérsánc mögül kirohanván a „processiós népre ütöttek, ... mely veresigeket a processiós nép nem állhatván ... kínszeríttetett megfutamodni, mely futás közben ... a lutheránusság ... valahol pápistát talált és elírtt, azt minden személyválogatás nélkül verte és taglotta, nemcsak a vadosfai határban, sőt még a mihályi földön is"? 7. Kiket vertek meg? „Nevezze meg Kisfaludon lakozott néhai Rosta Jánost kik vertik agyon"? 8. Az osli remetét, a csornai asztalost és a Szilből való Szűcs házaspárt és másokat kik vertek meg? 9. „Látta-é a tanú mihályi plébánus uramat futni, ha látta? őkegyelmit kik kergettik, azokat nevezze meg Hallotta-e és kitől, hogy a pap agyonverésére biztatták egymást? 10. lásd a 181. jegyzetben. 11. A vadosfai kápolnát kik rongálták meg, az oltárt kik bontották meg, a kápolna előtt készített levélszínt kinek a parancsából és kik hányták el? 12. Kisfaludy Balázst kik kergették és „nem de nem azt mondották-é, gyerünk az ilyen adta teremtette hitkergető fiat verjük agyon", kik mondták azután is „Bárcsak azt vertük volna agyon"? 13. Milyen egyéb káromkodásokat és kitől hallott a tanú? Eccl. Négy, és három hétig ezen visgálássa, Luther nemzetségnek meg-lett tumultussá, Visgáltatott bölcsen kinek-kinek sorsa. Hogy igaz mértékkel légyen az ő jussa. (Szekfü 1756, 145. strófa) ' 85 katolikus tanút hallgattak ki. A kérdőpontok azonosak a szeptember 5-ivel. Eccl. 1-40. ' Ez a jegyzőkönyv már 1781-ben, az iratanyag rendezésekor hiányzott. Lásd A vadosfai ügyiratok lajstroma, N". 4. Eccl. 272. 1 Példaként egy rövidebb, tényállásszerű kérdést teljes egészében idézek: „Decimo: Az Boldogságos Szűz Mária statuáját a lutheránusok azt hordozó leányokkal hol vettettik el, és kik? minémő káromkodó szókkal illettik, és csúfolták a Boldogságos Szűz Anyánkot azt is számlálja elől a tanú, nem de nem nimelyek a Boldogságos Szűz szent képét arcul vertik, botokkal és pemetekkel csúfképpen mondván: No, segélljen most a Máriátok, kit segétségül hítok, és nem de nem még oly istentelen is találkozott közöttök, ki magát, ki pedig felesigit az Sz. Szűzhöz merte hasonléttani, mondván szentén olyan asszony vagyok, amint a pápisták Máriájok; ezeken kivül aminémő károm-