Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
és anélkül halt meg, hogy bármiféle sebet kapott volna. A magyarázat szerint az idős férfi egy karót akart kihúzni a földből; az eltörött, s ő oly szerencsétlenül esett el, hogy még fel is kiáltott: „Jaj, most oda vagyok!" Ezt a közelében lévők meghallották, odaszaladtak, felsegítették és egy darabig vezették, mígnem egyszer csak holtan esett össze 142 . A Status causae már néven nevezi. 143 A karóról és a betegségről viszont szó sincs: a kihallgatások során ugyanis többen vallották, hogy Rosta egészséges volt 144 , ezért nem volt értelme fenntartani a korábbi állítást. A holttesten megfigyelhető zúzódásokat, illetve törést nem ütlegelésnek tulajdonítja, hanem azzal magyarázza, hogy a testet hazaszállító szekér túl gyorsan, zötykölődve haladt a rossz úton. A lutheránus védelem azzal érvelt, hogy a holttestet nem a helyszínen vizsgálták meg, hanem csak utólag, a kisfaludi Rosta-háznál. Mindkét leírás hangsúlyozza, hogy az öregre a mihályi határban találtak rá. Ez azért lényeges, mert - állításuk szerint - az evangélikusok a vadosfai határon túl nem is mentek 145 , tehát nem lehetett közük a halálesethez. Önmagában az, hogy a halott a mihályi oldalon feküdt, még nem jelenti azt, hogy a halált kiváltó esemény is ott következett be, hiszen a vallomásokból megtudhatjuk, hogy az első ütések után a férfi még felkelt a földről és továbbtántorgott és a mihályi oldalon esett össze. A kihallgatások során egyértelműen bebizonyosodott, hogy Rosta János megverését és halálát többen látták. „... fatens asszon látta, midőn kisfaludi Rosta Jánosra előszer hármon mentek, úgy mint potyondi Rosta Istvánt akit jól esmér, és más kettőt, kiket meg nem esmért, és vallja, hogy legelőszöris ... Rosta István kéziben lévő durunggal, vagy mivel ütötte meg" i46 . „... hármon utána estének és legelőszeris egy vékony magas legén (úgy tetszik afatensnek zöld dolmányban vagy mentében volt), úgy ütötte csákányával hátban, hogy alig tántorgott és böcögött a mindjárt előtte lévő gyepün által, ott is insequálván [=követvén] azontúl ott a megírt leginyek ki is végezték e világbúl" i47 . A különböző vallomásokat összevetve, még 250 év távlatából is egyértelmű, hogy Rosta János nem természetes halállal halt meg. 148 Szöllősy Ádám beszámolója folytatódik: „Osli remetét is fölöttébb öszvetaglották, nem különben három vagy nígy asszont, egy német tislért és egy templomra kódulót 149 s többeket is, de számát nem tudom. Úgy értettem, szerencse, ha ezek közül is némelyeknek halála nem következik." 150 A főbíró félelme nem volt alaptalan: a helyszínen ugyan csak egy haláleset történt, de az itt szerzett sérülések miatt a következő hetekben többen meghaltak. „Osli Remete Mihály nem futhatván és a kép a két kéziben lévén, öten a lutheránusok közül reája rohanván durungokkal és vasvellákkal iszonyú módon leverték a földre;..." 151 . Itt talált Remete Fráter Mihály lenni, Vass-vellával kezdték őtet le-szegezni, Azt kiálták néki, Misét te mondani Akartál, ugy jöttél, azért meg-fogsz halni. Nyaka vas vellával földre szegeztetik, Kovács Pálné által szakállya tipetik,
