Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - MÉRAI DÓRA: Apafi György síremléke

lük: János Zsigmond alakos tumbája, amely igen színvonalas import darab.

20 Az erdélyi főúri síremlékekről hasonlóan töredékesek az ismereteink. Néhány 16. századi példa bizonyítja, hogy ezek körében is élt a vitézi alakos sírkő hagyománya.

21 A 17. századból alig néhány figurális síremlék maradt ránk, egy részük még mindig a középkorias típust képviseli: háton fekvő alak teljes fegyverzetben, oldalán kard, feje alatt párna.

22 Ezzel szemben az Apafi-síremlék sajátossága, hogy az elhunyt alakja fekvő-könyöklő pózban jelenik meg. Magyarország területén csak néhány hasonló példa maradt fenn, a hat ismert emlékből négy Erdély területén. Sükösd György síremléke Nagyteremiből, az egykori unitárius templomból került a Kolozsvári Történeti Múzeumba. Diószegi Péter kolozsvári kőfaragó munkája 1632ből.

23 Kerelőszentpálon két domborműves kőlapot másodlagosan befalaztak a kastély homlokzatába. Az egyiken ma is kivehető egy fekvő, párnára könyöklő alak kontúrja; mellette íj, felette írásszalag nyoma.

24 Az altorjai Apor-kastélyban került elő Apor István emléktáblája, amely az 1690-es években keletkezett.

25 A fenti síremlékeken alkalmazott megjelenítési mód a halotti reprezentációban Közép-Európában Lengyelország területén jellemző széles körben. Sok más reneszánsz formához hasonlóan Itáliából jutott el az Alpoktól északra: a firenzei Bartolomeo Berrecci plántálta át a lengyel uralkodó udvarába. 0 készítette 1529-31 közt Öreg Zsigmond király fali síremlékét a Wawel székesegyházhoz épített, centrális sírkápolnába; mind a kápolna, mind a síremlék mintaképül szolgált a lengyel reneszánsz művészetet meghatározó emlékek százához.

26 A fent ismertetett, lengyel típusú halotti reprezentáció jelentkezése az erdélyi síremlékplasztika egyes darabjain feltehetően annak is köszönhető, hogy összeegyeztethető volt a protestáns főnemesség halálfelfogását meghatározó gondolatkörrel. A 16. század vége fele az erdélyi társadalom vezető rétegeit elérte a neosztoicizmus áramlata. Hatása hosszú életűnek bizonyult, és a társadalom alsóbb rétegeiben is kimutatható.

27 A neosztoikus felfogás az antik „legfőbb jó az erény" gondolatot ötvözi a kereszténységgel. Követői szerint a haláltól nem kell tartani, hiszen az erény szempontjából közömbös, békés átmenet, megszabadulás a földi léttől, sőt, az üdvösség kapuja. Csupán az élők szempontjából tekintve szomorú esemény szerettük elvesztése. A neosztoicizmus eszményképe az igaz életet lezáró békés halál, amely elszenderedés csupán.

28 A 16. század közepétől virágzó ars mon'endz'-irodalom igen népszerű volt mind Észak- és Kelet-Magyarország, mind Erdély területén. Arra a kérdésre keresték a választ, hogyan lehet felkészülni, a „jó halál" kiváltságában részesülni. Imádságos gyűjtemények készültek, amelyek a hitért, megváltásért való hálaadást és a hátramaradó családtagokat Istenre bízó könyörgéseket tartalmaztak, valamint útmutatásul szolgáltak a betegség nehéz óráira, az utolsó napokra.

29 A Heidelbergi Káté Debrecenben megjelent, 1604-es fordításában, melyet Szárászi Ferenc készített, ilyen vasárnap reggeli könyörgés olvasható: Felserkentetted, oh én Istenem az én álomba bé-merült testemet, kérlek, Uram, serkentsd-fel a'bűnnek édes álmaiban szinnyadozo elmémet-is, és e'világnak sötét tömlöczéből szabadítsd ki, és a'kit felköltöttéi az álomból a'vigyázásra, ki-mulása után ama' vég nélkül való életre bé-vigyed. Mert lám, Uram, tsak álom az te előtted, melly mi előttünk keserű halál.

30