Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - BERECZ ÁGNES: A janzenizmus és a protestáns magyar lelkészértelmiség a 18. században
„Dogmata Jansenistarum 1. Aliqua Dei praecepta hominibus iustis, volentibus et conantibus, secundum praesentes quas habent vires sunt impossibilia, deest quoque illis ? gratia qua possibilia fiant. 2. Interiori gratiae in statu naturae lapsae nunquam resistitur. 3. Ad merendum et demerendum in statu naturae lapsae, non requiritur in homine libertás a necessitate, sed sufficit libertás a coactione. 4. Semipelagiani admittebant, praevenientis gratiae interioris necessitatem ad singulos actus, etiam ad initium fidei, et in hoc erant haeretici, quod vellent eam gratiam talem esse, cui possit humana voluntas resistere vel obtemperare. 5. Semipelagianum est dicere, Christum pro omnibus omnino hominibus mortuum esse, aut sanguinem fudisse. Vide Melch. Leidekkeri História Jansenismi. Has propositiones Innocentius X. damnat. est 1653. ad conveniret .... Calvini et Luth. Cornel. Jansenius erat Epps Iprensis qui diciti vicies et bis opera Augustinia capite ad calcem per legisse. ibid. edidit sed postumus J. et usus vir... Lovanansenii." Az összegző bejegyzés nem más, mint a janzenizmus híres öt tételének rögzítése. A kötetben természetesen nem esik szó a janzenistákról, így ez a kiegészítés nyilvánvalóan Hatvani saját megfontolásokból fontosnak ítélt toldaléka - nyilván a janzenizmus és a reformátori teológia dogmatikai egybeesése miatt tartotta érdemesnek feljegyezni. Hatvani forrása megállapíthatatlan; valójában bármely egyháztörténeti vagy dogmatikai kézikönyvből kijegyezhette. Hogy azonban érdeklődése nem volt futó szeszély, azt bizonyítja a debreceni Nagykönyvtár állományában levő Jansenius-kötet (Cornelius Jansenius: Augustinus... Tom. 1,2,3. Rothomagi, sumptibus Jo. Berthelin, 1643), amely az ő tulajdona volt, s halála után került a Nagykönyvtárba. - Kivételképpen, mert Hatvani professzor értékes könyvtárhagyatéka is szétszóródott az idők folyamán. Kivételes szerencsénkre értesülünk mind a vásárlás, mind a későbbi adományozás tényéről: „Emi Amstelodami 1748 Mense Augusto" - illetve: „Ex munifica oblatione Celeberrimi Domini Stephani Hatvani MDris et Professoris Phil. Math. Juris obtinuit Collegimi Debrecinense". 1748-ban Hatvani Hollandiában tartózkodott, s bár ekkor elsősorban orvostudományi stúdiumaival foglalkozott, mégis feltétlenül beszerzendőnek ítélte Jansenius alapművét (amelynek meglehetősen drágának kellett lennie). - Mindeddig ez az egyetlen Jansenius-példány, amelynek sorsa ily módon nyomon követhető. A két egybeeső adat azt támasztja alá, hogy a kivételesen művelt és tájékozott Hatvani István - elkötelezett református teológus létére - a forrásokig hatoló, mély érdeklődéssel tanulmányozta a janzenizmus teológiáját. Összegzésül: a 17-18. századi spirituális megújulási irányzatok végső soron a devotio moderna gyakorlatában gyökereznek; az egyéni, megélt és megharcolt hitet hangsúlyozták, párosítva ezt a morális igényességgel. Az angol és németalföldi puritanizmus,
