Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

infaustissimi occidunt" [=Egy pápista öreget szerencsétlen ütéssel néhány bajthozó meggyilkolt], mert a superintendens „aggódó lelkével a bajt még nagyobbnak látta, mint az valósággal volt s mindjárt az első' hirek után Írhatta jegyzőkönyvbe ezen túlzó szavakat". 149 Olyan koldus, aki rendszeresen a templom kapujában kéregetett. 150 Szöllősy Ádám levele Festetics Pál alispánhoz, Totkeresztur?, 1751. augusztus 20. Eccl. 55a. 151 Ifj. Gerencsér Mihály, Szűcs János, Varga Mátyás, Varga Mátyásné Patyi Ilona és Fodor Ferenc vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (41-45. tanúk). Eccl. 25b. 152 „a szegén osli remetét beledi Birkásné látta, amidőn Radó uram fia István, szegént ... megütötte, úgy hajtotta a többit is reá, kiáltván, üsd a kutya teremtette fiát, ha meg nem veritek, megölöm én, azután kisfaludi nemes László Mihály láttára ... szegén osli remetének a nyakát kisfaludi Kolmár János szegezte le..." Divéky Sándor levele Szöllősy Ádámhoz, Beled, 1751. augusztus 23. Eccl. 391-392. - Lásd még például Kardos Györgyné Böcskei Katalin vallomását: „... Kovács Pálné az hasán ült és ... mívelte a lelkit, mondván: barát vagy-e, vagy mi, megtiporlak ma." Kisfalud, 1751. szeptember 5. (7. tanú). Eccl. 368. 153 „... amidőn a pemetes asszonyok a csatárúi számosan visszatértek, hallotta ezen kérkendő szókat tülök, hogy erősebb lölkű embert, mint a remete nem láttok, mert ők azt rúgták, böködték, pemettel vertik, mégis csak fölkölt, ... kik közül esméri Parti Sándornét ..." Csizmazia János vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (56. tanú). Eccl. 28b-29a. 154 „... látta mindazonáltal, hogy lovasok közül Miholics Mihály bizonyos templomra kiregető embert az lován béirvin, üstökénil fogva az földhöz csapta, és két durungos leginnyel pedig ... kegyetlenül veretni s tagoltatni hallotta..." özvegy Szupor Jánosné Takács Zsuzsanna vallomása, Kisfalud, 1751. szeptember 5. (15. tanú). Eccl. 374b. - „... látta Gyirai István Bálint szolgáját, Orbán Ferkót durunggal ... ciráki Szabó Mártont (ki is a ciráki templomra kolduló volt), Miholics Mihály hajánál fogva a lú mellett vezette, ezek levertik a földre és ott iszonyúan taglották ..." Farkas Márton vallomása, Kisfalud, 1751. szeptember 5. (41. tanú). Eccl. 385. 155 Szekfü 1756, 76-77., 113., 115., 109-110. strófa. Osli jó Remete Keresztet hogy vitte Kezei-Csonttyai-törését szenvedte, Némelly Hóhér csákánnyával hátát verte, El-bádgyodván verve, kezén más vezette. (Anno 1751, 17. strófa) Mint a' dühös-ebek nyálos agyarokat Hordozván, 's mint kopók kergetik nyulakat Mindenütt üldözték szeled Pápistákat Egh-felé emelvén rut szitkos szájokat. (Anno 1751, 19. strófa) 156 Szöllősy Ádám levele Festetics Pál alispánhoz, Totkeresztur?, 1751. augusztus 20. Eccl. 55a-b. -„... soha annál jobb futó embert nem láttam Szálai Istvánné Bendes Erzsébet vallomása idézi Nárai Ferencet, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (78. tanú). Eccl. 37b. 157 Például Piros István, Grászol György, Grászolné Fogher Erzsébet, Pócza György stb. Totkeresztur, 1751. szeptember 23. - Dancz Pálné Turi Kata vallomása: „... hallotta vági Szabó Pálné lutheránus asszon szájábúl sokszor repetáltatni: csak a papot, csak a papot a tüzes adtát, hadd panaszolkodjék meg annak a cifra Máriának". Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (30. tanú). Eccl. 24a. 158 Dobsa Istvánné Sidanics Katalin vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (76. tanú). Eccl. 36a. 159 „... Niczky Lázár uram inasátul hallotta, ha ő ott lehetett volna a verők között, két pap cimpjét ött volna." Németh Jánosné Szilva Éva vallomása, Kisfalud, 1751, szeptember 5. (21. tanú), Eccl. 378b. - Cimp: valamely testrész húsos része, itt az igével együtt kiherélni értelemben szerepel. TESz I. 438. o. (cimpa). Enessei Gábor Pap Czimpet metzeni Kiáltott Vadosfán, kívánta illetni Isten büntetését kellett elszenvedni, Midőn kevés vizben esvén, s-ugy meg-halni. (Szekfü 1756, 309. strófa) 160 Szekfü 1756, 78-80. strófa. 161 Horváth György vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (16. tanú). Eccl. 21b. 162 Mihályi határában találkozott egy szintén Vadosfáról futó asszonnyal: „... ijettiben elfutott a fatens egy puszta úton Mihályi felé az erdőben ... és szintén a Mihályi faluvégig (Mihályi plébánus uramtúl béérettetvén a fatens) szaladott." Dornai Györgyné Vörös Erzsébet vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (69. tanú). Eccl. 32b.