Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

138 Anno 1751, 16. strófa. 139 Nagy Jánosné Balassa Kata, Horváth Jánosné Hidvégi Kata és Gombás István vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (29., 32. és 38. tanú). Eccl. 23b. 140 Szölló'sy Ádám levele Festetics Pál alispánhoz, Totkeresztur?, 1751. augusztus 20. Eccl. 55a. 141 Szekfü 1756, 87-88., 100. strófa. „Midőn a pápista hívek megfutamítások után a lutheránussággal öszvekeveredtek volna, azt is kiáltozták, üsd, verd, hármasképpen [=különösképpen] meg nem esméred, megesméred arrúl, hogy akinél semmi fegyver nincsen az a pápista, ..." Pócza György vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (13. tanú). Eccl. 20a-b. 142 „In territorio Mihályiensi unus seniculus catholicus morbo phthysico vei caduco laboráns mortuus quidem absque vulnere repertus est, sed cum ultra Hmites Vadosfalvenses evangelici non fuerint profecti, vei hinc patet, quod per evangelicos non sít occisus, potissimum cum catholicorum etiam testimonio probari potest, quod dum idem demortuus, ex sepe palum fortiter terrae infíxum extrahere voluisset, fracto palo ad terram tanto cum impetu decidit, quod formalia exclamasset: Jaj most oda vagyok, quo audito per alios accurrentes ex terra est levatus, et per ipsos ductus, quo usque ad terram concidens exspirasset." Species facti 95b. 143 „In territorio Mihályiensi unus seniculus Kisfaludiensis, Joannes Rosta dictus, mortuus quidem, absque vulnere tarnen est repertus, sed cum Vadosfalvenses Hmites suos egressi non sínt, vei hinc patet, quod per eodem percussus non sit, eo minus occisus, non obstantibus Magistratualibus Inquisitionibus, in serié defensionis captivorum discussis, depercussoribus inter se differentibus, ... nec testibus chirurgi sub Numeris 11.12.13. productis, non de visitatione in loco praetensi delicti, sed domi in Kisfalud instituta sonantibus; cum livores et fractura, ibidem observata, in itinere ob celeriorem vectionem, et cadaveris in curru maiam dislocationem, accidere poterant: concurrente in edoctionem ejusdem, Inquisitione sub H., qua evinceretur, eundem usque Hmites Mihalyienses a nemine fuisse laesum, Vadosfalvenses autem Hmites suos egressi non sint." Status causae 21b. - Az itt említett orvosi látleletek már 1781-ben hiányoztak. 144 „H: Quoad mortem Joannis Rosta. Néhai Kisfaludi Rosta Jánosnak az előtt iltiben semmi olyas nyavalyáját nem ismírte, midőn Kisfaludra hazavütték, látta annak mezítelen hasát és mellét, de ott verés jelei nem látszottak, hanem a kik jobban megvizsgálták, azoktúl hallotta, hogy a nyaka lett válna eltörve. ... Mindenkor egíszsíges és nyavalya nélkül való ember volt, a kergetiskor utóiérte, sok durungosok forgolódván mind a kettőjök körül, kik ütötték ezen Rosta Jánost, magára is vigyázni költetvén, nem observálhatta; hanem csak azt látta, hogy a gyepünél tántorog és a gyepün belől elesik, odamenvén, de szovát nem érthette, és midőn kézinél fogva húzta volna a földrül, csak elszegett a nyaka; a temetiskor hallotta mihályi Vargha Miskátúl, hogy ő a verekediskor szemeivel látta, hogy Radó uram Világhos János nevő juhászának fia erősen nyakban ütötte a sokszor írt Rosta Jánost, kinek is holt teste a borbély által vizsgáltatván, jelen volt a fatens és látott a nyakán, és keresztetemén erős ütiseknek jeleit." Extractus fassionum in inquisitionibus pro parte captivorum acatholicorum peractis contentorum ... die 3" Mártii 1752. Eccl. 354b-355a. - Keresztetem: keresztcsont. Vö. TESz II. 457. o. (kereszt

1

) és TESz III. 909. o. (tetem). „... amidőn a holttest Kisfaludra hazavitetett, és többeknek is jelenlítiben a barbély által vizsgáltatott, majd a nyakán és a vállainak fölső részén, mind pedigh alul, a kereszttetemin sok kéküléseket és verésnek jeleit látta a fatens". Gacs György vallomása, Totkeresztur, 1752. február 29. (3. tanú). Eccl. 149b. - Rosta halálára vonatkozóan külön kihallgatást tartottak 1752. február 29-én: Eccl. 147-150. 145 Az érintettek szerint nem így volt: „... oly iszonyú kegyetlensíggel és dühössíggel viseltetvén a lutheránusság, valahol pápistát talált és ért, azt minden szemilyválogatás nélkül verte és taglotta, nem csak az vadosfai határban, hanem az mihályi földön is, ahol afatens asszony is megverettetett." Dani Jánosné Szabó Éva vallomása, Kisfalud, 1751. szeptember 5. (1. tanú). Eccl. 360b. 146 Dancz Pálné Turi Kata vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (30. tanú). Eccl. 24a-b. 147 Ifj. Gerencsér Mihály, Szűcs János, Varga Mátyás, Varga Mátyásné Patyi Ilona és Fodor Ferenc vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (41-45. tanúk). Eccl. 25b-26a. - „... Jankó nevű legény az falu vígén az diófa alatt eccer leütötte, mely ütíssel a fatens asszony tudománya szerént az mihályi határon llévő gyepüig maga láboin elballagott, de ott azgyapünek szoríttatván agyon verettetett, ...azt bizonyosan tudja, hogy kisfaludi Szálai János Varga Mátyás névő, és Magyar András Kovács Gyuri szolgáik (ki is a fatens asszonyt Birka Jankóval együtt hasonlóul az földre leverték, ...) már leverettetett Rosta Jánost kezekben livő durunggal verték és taglották ..." Danijánosné Szabó Éva vallomása, Kisfalud, 1751. szeptember 5. (1. tanú). Eccl. 359b. 148 p

a

y

r ig94

; 57_59. 0

. a verekedést és Rosta halálát a Species facti alapján ismertette. Ebbó'l következően tagadta, hogy a vadosfaiaknak köze lett volna a szerencsétlenséghez. Elutasította Fábrinak azt a feljegyzését is, amely a halálesetet egy rossz ütésnek tulajdonította: „Seniculum pontificium infelici ictu quidam