Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

105 Szöllősy Ádám levele Festetics Pál alispánhoz, Totkeresztur?, 1751. augusztus 20. Eccl. 53b, 55a. "'

6 Háskó: lépcső, létra, kertek közötti átjáró. TESz II. 16. o. (hágcsó). 107 Pantofli: könnyű női cipő. TESz III. 86-87. o. (pántofely). 108 Edvi Ferencné Takács Mária vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (7. tanú). Eccl. 16a-b. 109 Ifj. Takács Ferenc vallomása, Totkeresztur, 1752. február 29. (2. tanú). Eccl. 138b. 110 „Mihalyiensis ... plebanus qui dum per modo fátum Ladislaum Radó, ut ex horto suo discedat requisitus, simulque ne contra resolutiones regias aliquas turbas et inconvenientias excitet, cum protestatione monitus fuisset, ..." Species facti 95b. A mondat folytatásában Radó ekkor szólítja fel a plébánost, hogy a királyi határozatokkal ne helyezkedjenek szembe, s Grofft ekkor fejti ki válaszul, hogy ez ügyben a királynő nem parancsolhat neki. Vö. 82. jegyzet. 111 Az osli remetét Gricis Mihálynak hívták, 1686-ban született, 1713-ban lépett be a kongregációba és 1721. november 4-e óta lakott Osliban. Halála idejét nem ismerjük, 1756-ban még élt. 1766-ban már más az osli remete. A Remete Szent Antalról nevezett ferences harmadrendi remetekongregációt 1712-ben alapították. Zichy Ferenc győri megyéspüspök különösen támogatta letelepedésüket egyházmegyéjében. A remetéket „bizonyos munkák kötötték az imádságon, böjtölésen, szabálytartáson, saját házikójuk, a remetelak gondozásán túl. A kongregáció testvéreit templomok, kápolnák, szenthelyek, kálváriák, szentkutak gondozására és őrzésére helyezték az erre a célra megindult vagy alapított remeteségekbe." Feladataik közé tartozott még a „takarítás, díszítés, az istentiszteletnél való szolgálat". Az osli remetéről a Zichy püspöknek benyújtott 1744-es és 1750-es remetejelentésbó'I kapunk részletes adatokat. 1750-ben 33 tagja volt a kongregációnak. Weisz 1972. 112 A latin szövegben többes szám áll. Az egyik kép Szent Istvánt ábrázolta, vö. Dani Jánosné Szabó Éva vallomása, Kisfalud, 1751. szeptember 5. (1. tanú). Eccl. 360. A másik egy szobor volt, mégpedig egy ún. öltöztetős, „hordozó Mária". Ez a történet folytatásából kiderül. A szobrot néhány lány vitte. A remeténél egy kép (esetleg zászló?) volt. „... midőn az Osli remete a kippel együtt elérkezett, aki mihályi plébánus uramot megszólétotta mondván: Nó plébánus uram, menjünk bé, kire (úgy tetszik a fatensnek) plébánus uram azt felelte, hogy nem lehet még, ..." Kránicz Pálné Horváth Mária vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (70. tanú). Eccl. 32b. 113 A két evangélikus beszámoló itt ellentmond egymásnak. A korábbi Species facti szerint „violenter" = erővel, erőszakosan hatoltak be a kertbe. . „... extra pagum ad praedictum hortum Radóianum antelatus parochus Mihalyiensis violenter iterate irruendo, ibidem per quemdam eremitam Osliensem imagines sacras affigere curavit, missam celebraturus, ..." Species facti 95b. Ezzel szemben a későbbi Status causae már akadálytalanságot említ. „Hactenus cum et intra et extra pagum omniapacifice fuissent constituta, ... Dominus Plebanus Mihalyiensis non obstantibus [=akadályoztatás nélkül] per Ladislaum Radó, et Filium, eatenus interventis Protestationibus, in Fundo eorundem per Eremitam Osliensem imagines explicare, affigere, semet induere, et tintinnabulo pulsare commisit, Missam celebraturus, ..." Status causae 21a. 114 Dobsa Istvánná Sidanics Katalin vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (76. tanú). Eccl. 35a. 115 „... arra kijővén a sánc közül egy kik dolmányos ifjú, kinek dolmánya ki volt gombolva (Radó László uram fiának mondották lenni) ..."Kránicz Pálné Horváth Mária vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (70. tanú). Eccl. 32b-33a. 116 „Quo viso quidam ex Augustanae Confessionis addictis filium praefati Ladislai Radó, Stephanum, intra pagum pacifice constitutum, evocarunt, qui etiam absque ullo instrumenta, prae manibus habito, praefatum Dominum Plebanum accessit, protestando, ne quid simile in haereditario ipsorum fundo agere attentaret, insimul reverenter requisivit..." Status causae 21a. Szinte szó szerint ezt írja a Species facti 95b is. 117 „... hogy Radó László uramnak fia lett volna a zendülisnek és zenebonának fölinditója, a fatens asszony szemeivel látván, hol egyiket, hol másikat a sáncon kívül pantalódni nagy kiáltozással ekképpen: menjetek és takarodjatok ez fundusomrúl, azon szavára mindjárt a sánc között lévő lutheránosság durungokkal, vasvellákkal, és más eszközökkel nagy sikoltással és iszonyú káromkodással sűrűsígesen a pápistákra ki rohant, és azokat űzte, verte, és üldözte, ..." özv. Bordács Miklósné Szilágyi Erzsébet vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (8. tanú). Eccl. 17b. 118 Az asztalos neve egy helyütt, azon a jegyzéken fordul elő, amelyen a verekedésben megsérültek orvosi költségeit, illetve jövedelmi hátrányát összesítették: „Ex Csorna Antonio Hupman arculario Csornensi, qui post 10 septimanas convaluit, tantum detrimentum corporis accepit, ut suum opificium actu difficilius exerceat: 24 fi." Connotatio eorundem, quibus detrimentum corporis, et neglectus laborum compensandi venirent, inclytae universitati humillime substernenda. Eccl. 248.