Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

Anya-szent-egyháznak nem engedelmeskedtek Mint Publikán 's Pogány Kristustol nevetek Míg az egyességre viszsza bé-nem tértek. (Uj versek, 19. strófa) Az istenes Luther, ugy mond, minket ki-hozott Pápista Aegiptombúl, szerzett szabadságot, Mi Egyházunknak Feleséget adott, etc. Holott el-kárhozott, ez a' Hite hagyott. (Uj versek, 24. strófa) Oltáriszentségről Kristusnak nem hisztek Igaz valóságot: jel, 's tzégérnek véltek. Azért Bálványzoknak minket ti neveztek Kálvinisták, mert tsak puszta kényért vesztek. (Uj versek, 33. strófa) Hlyen formák vagytok Luther költevénnyi: Szent ostyában Kristust nem hiszitek lenni; Hanem: jó lélekkel kell ostyádat venni: Hiszed: így magadban fogod ezt érzeni, így Perdikátorhoz nem szükség hát menni. (Uj versek, 34. strófa) A' Perdikátor-is nagyot hazud: Egyed (Mikor ezt Böffenti) Kristus teste, Vegyed Roszsz vallástok mást tart, ezt nékem el-hidgyed, 'S több Uly ámettást ezekből meg-érthedd. (Uj versek, 35. strófa) Úr-Vatsorátokban nem-is leltek Urat: Mert el-vesztettétek idvességes-Utat, Perdikátornak-is szentelő-hatalmat Senki sem adhatott, 's másnak ő sem adhat. (Uj versek, 36. strófa) Kő-szálra nézzetek, honnénd ki-estetek 'S mind tengerbe vizek, ti viszsza térjetek Egy akolba jertek, 's járt-útra lépjetek, Hogy mivelünk néktek légyen idvességtek. (Uj versek, 40. strófa) 41 Anno 1751. 1752. 1753-dik esztendőkig halladott zenebonás Vados-fai eretnekekrűl Rába-közben Soprony vár-megyében, miképpen Ítéltettek roszsz cselekedetekben. [Hely, év és nyomda nélkül, 1753 után.] OSzK 326.059 Ez az egyetlen ismert példány. A cím után érdekes megjegyzést találunk: „Már ez Ildik Munkám ez Hlyen gonosz eretnekekről. Bár jóbb állapottyokrúl lehetne." 42 Szekfü Pál: Vadosfai újság. [Sopron, 1756 után. Siess nyomda.] 4° - 52 o. A nyomtatványból jelenleg két példány ismeretes, az egyiket az OSzK, a másikat a mihályi plébánia őrzi. 363, négysoros strófában meséli el a történetet. Szekfü Pál 1744-ben hadnagyi rangban Sziléziában szolgált a Sopron vármegyei „insurrectionalis militia" keretében, lásd Szekfü Pál levele Felsőbüki Nagy Pálhoz, Dőr, 1749. november 20., OSzK Kézirattár, Quart.Hung. 1933. Az 1750-es években Sopron vármegye esküdtje volt s ebben a minőségében részt vett a vadosfai ügy kivizsgálásában is. A Vadosfai újságon kívül más művét nem ismerjük. Az 175455-ös nemességvizsgálat alkalmával Nägl Pál és Tamás dőri lakosokat nemesnek ismerte el Sopron vármegye, mert felmutattak egy 1622-ben Nägl, másként Szegfű Mátyás részére kiadott címeres levelet s igazolták a rokonságot is. (Nägelein/Nägelchen = szegfű.) Vö. Soós 1940, 366. o. Ez a Nägl Pál minden bizonnyal azonos a nevét az általam látott összes iraton és a nyomtatványon is csak magyarul író esküdttel. (Szegfű, Szeghfü, Szekfü névalakok fordulnak elő.) A németes névformát nem használta. 43 Alszeghy Zsolt említ - sajnos közelebbi adatok közlése nélkül - egy 1752-es katolikus paszkvillust, Rendes ethica Vadosfárul címmel. Alszeghy 1965, 197. o. 44 Az általam használt források nagyrészt a mihályi plébániai levéltárban, a Győri Egyházmegyei Levéltárban, és Győr-Moson-Sopron megye Soproni Levéltárában (IV.A.l.g. Ecclesiastica, 3. doboz) találhatók. A kutatásokat megszakításokkal 1978-1985 között, illetve 2005 áprilisában végeztem. Ez utolsó alkalommal értesültem arról, hogy időközben ez a soproni levéltári anyag szétesett, sorrendje megváltozott, s több iratot sajnos nem is találtam már meg. Hivatkozásaim a korábbi kutatásaim során feljegyzett és mikrofilmre vett anyag akkori foliószámozásán alapulnak; jelen rendezési állapotban visszakeresésük némi nehézségbe ütközhet.