Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

Jegyzetek ! Eckhart 1946, 304. o. 2 Makkai 1987a, 784. o. 3 Makkai 1987a, 787. o. 4 Makkai 1987a, 788. o. - Pázmányt gyakran a jezsuita vallásosság legjelentősebb hazai képviselőjének tartják, pedig éppen az hiányzott belőle, amivel a jezsuitákat jellemezni szokták: a fanatikusan lobogó aszketikus voluntarizmus. Ő a jezsuiták harmadik nemzedékéhez, a gyakorlati szakemberekéhez tartozott. Tanítómesterei nem önsanyargató rajongók, hanem higgadt rendszerezők voltak. Ezt ültette át és alkalmazta a magyarországi viszonyokra fordulatos, ízes magyar szóval, lenyűgöző logikával, életközelséggel. 5 Minderről lásd részletesebben Makkai 1987a 783-788. o. 6 Vas, Sopron, Pozsony, Nyitra, Bars, Trencsén, Zólyom, Turóc, Liptó, Árva, Szepes vármegyék. 7 Benczédi 1987, 1239. o. 8 Zala, Veszprém, Győr, Komárom, Abaúj, Sáros, Zemplén, Ugocsa, Bereg, Torna, Gömör, Borsod, Hont, Nógrád, Heves-Külsőszolnok, Pest-Pilis-Solt, Szabolcs, Ung, Szatmár vármegyék. 9 Az országgyűlésről részletesen lásd: Zsilinszky 1883; Németh 1915 és Benczédi 1987 1237-1242. o. 10 Benczédi 1987 1239. o. - Az 1687-es pozsonyi országgyűlésen a XXI. törvénycikkellyel Lipót a soproni végzéseket adhuc, vagyis egyelőre megerősítette. 11 Makkai 1987b, 1465-1466. o. 12 Mandata 1775, 1-5. o. 13 Mandata 1775, 4. o. 14 Mandata 1775, 5-6. o. 15 Eckhart 1946, 307. o. 16 Mandata 1775, 6-11. o. Ezt az 1715:XXX. törvénycikkely hasonló módon fogalmazta meg. 17 Mandata 1775, 22-26. o. Az esküt később elég volt felolvasni a protestáns tisztviselő előtt, nem kellett utána mondania. 18 Mandata 1775, 28-31. o. 19 Vö. Ember 1943, 237-244. o. 20 Vö. Hill 1965. 21 Mandata 1775, 36-38. o. 22 Például Padányi Bíró Márton veszprémi püspök Enc/iiriíiúmának betiltása 1750-ben (az ügyről részletesebben lásd később, ül. a 218. jegyzetben) vagy Damiani János váci főesperes 1763-as Justa religionis coactio című röpiratának azonnali elkoboztatása. 23 Mályusz 1939, 6. o. - Az öt vármegye: Árva, Liptó, Zólyom, Turóc, Szepes. 24 Kristóf 1908, 192. o. 25 Téglás 1928, 6. o. 26 Dézsi 1927, 53. o. 27 Dézsi 1927-ben még úgy ítélte meg, hogy „leplezetlen szókimondásuk miatt ki sem adhatók". Dézsi 1927, 52. o. Két válogatás: Hatvanhat csúfos gajd. XVI-XVIII. századi magyar csúfolók és gúnyversek. Vál., sajtó alá rend., jegyz. Hargittay Emil. Budapest, Magvető, 1983. /Magyar hírmondó/, illetve Külömb-külömb féle jó és rossz szagú virágokkal tellyes kert. Pasquillusok a XVII-XVIII. századból. Vál., szerk., utószó, jegyz. Lőkös István. Budapest, Magvető, 1989. /Magyar hírmondó/ 28 Uj ének, az embernek álhatatlanságáról, az ujitók kemény-nyakasságáról, egyebeknek gondolatlanságáról, az el-tévelyedteknek igaz eggyességre való hívásáról. [Hely, év és nyomda nélkül, 1748 után.] OSzK 188.383 A plébánosnak legalább 12 hasonló műve jelent meg, de csak az itt bemutatandó hármat ismerjük. Vö. 41. jegyzet. 29 Ezer, hét-száz harmintz heted' esztendőben Győrből el-tiltatván hagyák ezt tsak félben, Az ő fájok eddig vált itt tsak rejtekben De hogy meg-épétik voltak reménségben. (Uj ének, 8. strófa)