Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
ték. Fogvatartásának hírére az egyházkerület világi vezetői is megmozdultak: szabadon bocsátásáért és a törvényes védelem megengedéséért folyamodtak és kezességet vállaltak érte. November 13-14-én kihallgatták a Horváth Ádám által megnevezett tanúkat, akik egyöntetűen igazolták, hogy Fábri nem beszélt a levélírásról senkivel. 220 Fábri még november első felében, az említett tanúkihallgatások előtt, hosszú latin kérvényt írt a királynőhöz. Ebben elpanaszolta, hogy október 25-e óta ártatlanul tartják rabságban, nem engedik meg neki, hogy tanúk és ügyvéd segítségével tisztázhassa magát. Kéri az uralkodót, hogy kegyességéből lehetővé váljon mindez 221 . Ugyanebben az időben a vadosfai ügy miatt különböző börtönökben fogvatartottak is írtak Mária Teréziának. Felpanaszolták, hogy immár 15 hónapja vannak börtönben, és kérték ügyük mielőbbi elintézését. A beadványokat nem a megye útján juttatták el Bécsbe, ugyanis a vármegye azokat csak a királynő november 23-án kelt levelének mellékleteként kapta meg 222 . Hasonló kérést fogalmazott meg Ostffy Mihály kerületi felügyelő is a soproni Entlhuber ügyvéddel együtt, sőt Ostffy kezességet is vállalt a superintendensért. Mindezek - és talán részben az időhúzás - hatására az uralkodó a magyar kancellárián keresztül kiadott - kicsit ingerült hangvételű - mandátumában helyteleníti a vármegye eljárását Fábrival kapcsolatban. Mivel a „praeattacta Vadosfalvensium causa tantopere jam elongetur", a korábban már megküldött utasítások szerint minél gyorsabban vizsgálják ki az ügyet és terjesszék fel. A vizsgálati fogságban lévőket kezesség vagy óvadék ellenében eresszék szabadon, az evangélikus lelkésznek pedig engedjék meg a szükséges védelmet. A vizsgálatok eredményét a Helytartótanács útján terjesszék fel 223 . December 18-án újra összeült a törvényszék. A bírák - Fábri emlékirata szerint „benigne audito" [= jóindulattal] hallgatták meg és kijelentették, hogy királyi parancs következtében lehetnek védői 224 . Másnap két ízben is meg kellett jelennie a fenyítőszék előtt. Ekkor Pászthory László, a vármegye főjegyzője vezette a tárgyalást. A Horváthféle levél szóba sem került. Mint kiderült, ez volt a tárgyalás utolsó napja. Az ügy iratait december 30-án küldte fel a vármegye a Helytartótanácsnak 225 . Fábrit ugyan az ítélethirdetésig nem engedték haza, de ettől kezdve fogadhatott látogatókat és mondhatni baráti kapcsolatba került a börtönőrrel is. Kétszer meglátogatta fogságában a helybeli katolikus plébános is, aki egyúttal főesperes-helyettes volt és a „vir seniculus honestissime cum eo discussebat" [=az öregecske férfi tiszteletteljesen társalgott vele] 226 . 1752 decemberében a kissé romosán és elhagyottan álló vadosfai katolikus templom ügye újabb botrányos fordulatot vett. Azt vették észre ugyanis, hogy a kápolnát „mocskos írásokkal és illetlen figurákkal" összefirkálták, belecsunyítottak, rontották, tégláját hordták, sőt oda „juhokat és sortis marhákat hajtottak", a templom előtt álló feszületet pedig megrongálták. Ennek kivizsgálását már nem a vármegye, hanem Zichy Ferenc püspök rendelte el. Megbízásából december 15-én és 1753. március 9-én összesen 17, zömében evangélikus tanút hallgattak ki. A tettesek kiderítésén túl arra is kíváncsiak voltak, hogy „meg volt-é parancsolva vagy hirdettetve az egész vadosfai helységben, hogy ... a kápolnát senki se merészelje megmocskolni vagy rontani, tégláját elhordani, úgy azon kápolna és kereszt ellen zúgolódni?". A püspök felháborodva tudatta Mária Teréziával az újabb
