Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
Í Corpus euangelicorum »»^^^»»™«*» ........... '.»^w«-:™.*»^^ gyökkel kezdtek dobálni, némelyeket meg is sebesítettek, és átkozódásokkal és személyük és vallásuk elleni leggyalázatosabb szidalmakkal illették őket 205 . 10. Dobsay László a vadosfaiakat tűzzel akarta elpusztítani 206 . Payr nem ismerte a Status causae-t, csak a Species facti alapján közli a verekedés okait. Eleve kizárja, hogy a lutheránusok hibázhattak: „Helyesen okoskodik a 'Species facti' irója, midőn az egész zavargás szerzőiül és tulajdonképeni inditóiképen a katolikusokat állítja oda ..." 207 . „Mindezek az okok, melyeket az imént emiitett irat sorol fel, oly súlyosak bizonyára, hogy evang. őseinket a vadosfai zavargás okozóinak nem tarthatjuk. De persze másként itélt az elfogultságában felháborodott és félrevezetett katolikus közvélemény, valamint az ennek hatása alatt álló világi hatóság." 208 A verekedésben tevőleges részvétellel vádolt 15 nemest 209 1752. január 26-ára idézték meg Kapuvárra. Idehozatták az előzetes letartóztatásban lévő foglyokat is, és kérésükre a magisztrátus kiküldött két megbízottat 210 , hogy a fogvatartottak bűnösségéről vagy bűntelenségéről újabb tanúkihallgatásokat végezzenek. Ezért a sedria ülését elnapolták. A vizsgálatok február 16-29. között Tótkeresztúrott le is zajlottak 211 . A fogvatartottak lakóhelye szerinti bontásban kérdeztek ki 81 evangélikus és katolikus tanút. A kérdések minden esetben azonosak voltak. A megfogalmazásuk a szokástól eltérően nem befolyásoló jellegű 212 . A vallomások újdonságot nem tartalmaztak, de több letartóztatottról igazolták, hogy vagy nem is volt Vadosfán, vagy a verekedés végéig ki sem mozdult a faluból. Januárban történt, hogy az egyik vadosfai fogvatartott, a fiatal Miholics Mihály titokban levelet küldött haza. Miholicsné válaszírásra először Fábri Gergelyt kérte meg, de ő ezt elhárította. Végül rokona, Horváth Ádám által íratott a férjének. A kézbesítésre megkért ismerős a kapuvári vár kapujában elveszítette a levelet, ami így a magisztrátus kezébe került. Önmagában a levélből nem lett volna nagy baj, de volt benne egy olyan szakasz, amely egy idő után felkeltette a felsőbb hatóság figyelmét: „Jó reminységgel legyetek, mert az Isten támosztott patrónusokat a külső országokban is. Tiszt. Fábri uram köszöntet benneteket." 213 Március 9-én a kapuvári várban újra összeült a törvényszék. Kihirdették a vármegyei ítéletet a nemesek és nem nemesek fölött, szabadon bocsátottak 12 fogvatartottat. Fábri Gergelyt meg sem említették, a hatóság véleménye szerint a tanúvallomások alapján a vadosfai verekedésben nem volt szerepe. Április 27-én tartották Nemeskéren a vármegye esedékes közgyűlését. Itt ismertették a sedria ítéletét, majd az összes iratot május 4-én - a korábban kiadott rendelet szerint - felterjesztették a Helytartótanácshoz 214 . Mellékelték a Horváth Ádám-féle levelet is. A felsőbb hatóságok több mint három hónapig tanulmányozták az ügyet. Végül augusztus 25-én továbbította a Helytartótanács a királyi határozatot, mely augusztus 18-án kelt. Az uralkodó a szabadon bocsátásokat jóváhagyta 215 , de hat személy és a vadosfai prédikátor ellen ügyészi eljárást indíttatott 216 . Elrendelte, hogy Horváth Ádámot, aki a levéllel különösen gyanússá tette magát, rövid úton, a megyei közgyűlés határozatát meg sem várva, fogják el, nehogy elszökhessen, helyezzék biztos őrizetbe és a levelezést ne engedjék meg neki. Minél előbb derítsék ki, milyen patrónusokat, milyen külső országokat emlegetett a levélben. Alaposan és körültekintően vizsgálják
