Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

i^ggjfmmm^mmatmmmmmm BWPM* » 1 mmmmmmmmmmmm mmmmmMmmmmmmmm ....................... **™«™««~-. verni kezdette, ekképpen káromkodván: Ördög adta, menj el innind, azon szempillantásban a sáncon és körülette valók sűrűsigesen a mihályi processióra iszonyú mindenféle káromkodással rohanván, Radó uram fia, úgy egyebek sokan kiáltozták: Usd, üsd az ördög teremtettiket, azon közben valakiket a pápisták közül értek, ütötték, vertik és taglották. Látta szemeivel, hogy többen is a tislérre rohanván, ki már Radó uramfiátúl a földre le volt verve, a földön is vertik, és ütötték, és a processiós népet megfutamétván dühösen persequálták [=üldözték], ezen persecutióban szaladván afatens is, azt vallja, hogy csak maga több ütist húsznál fölvett és szenvedett el tülök, és egyszer már durungokkal környül vétetve lévén, kétség kívül ott agyon is vertik volna, ha közölök hármot kézivel magátúl el nem taszított volna, melyek után jött fejszis (Radó uram kanászának mondották lenni, akik a pápisták közül esmérték) az úgy ütötte csípőben afatenst, hogy csaknem eldűlt, és most isfájdallja a csípeje csontját, több ütist magára nem várván, és már az utolsó ütés fájdalma miatt nem is futhatván, közülök kiváncorgott, és haza ment."

129 „... látta midőn osli remete egy képet hozott Mihályi felől, melyre nézve az ott kinn livő lutheránusok között nagy zöndülis támadott, mondván: ahol a képet fölszegezik áfára és misét akarnak mondani, azzal a lutheránusok mindjárt processiós népet szileszteni és verni kezdettik, s látta is afatens, midőn a futás közben bizonyos közép termetű erős legény (kinek is puska volt a vállán) osli remete után esvin aztot durungal többször ízben is ütötte, s úgy mások is kergetvin a pápistákat, hol egyiket, hol másikát vertik ..."

uo

. Szöllősy Ádám és társai eközben Radó László házánál tárgyaltak a tekintélyesebb lutheránus férfiakkal. „Ezalatt csak azt veszem észre, hogy egyszer s mind a nép fölemelt durungokkal s fegyverekkel és káromkodással'

3

' meglódul és a falubúi Mihályi felé kirohanik"

132írta aznap este a főbíró. Nem alhat már Luther: a' szekeres sánczbúl Ugrálnak, mint bolhák ümeg, s-gatya ránczbúl Az durungos nemzet omlik-ki ez várbúi, Nyugovó Pápistát verik gorombául. Radó István, vala itt az Korifaeus Csornai Asztalost veri, s-mondja menny, s-fús, Atta teremtette minden Catholicus, Bot kezében légyen ha igaz Luthranus. Pemetes Aszszonyok lustos pemetekkel'

33 Mint új sereg jön-ki az ő rút nyelvekkel Káromló sivoltó ocsmány beszédekkel Kiáltnak, járkálnak, vándorló elmékkel Szarka Éva'

34 itten van bátrabb szállással Mariát Kurvázza rút káromkodással

135 Ne hozzátok ide, majd veszsző virgással, Meg-adjuk, mert vagyunk tellyes boszúsággal.