Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
Miközben a Radó-házban a tárgyalás folyt, fél tíz körül a falu határához értek a kápolnaszentelésre igyekvő katolikus menetek. Többeket feltartóztattak a közúton a határban őrködő fegyveres evangélikus lovasok 95 , s a katolikusok hiába „tiltakoztak az erőszak ellen, kijelentvén, hogy nem fognak zavart okozni, felmutatták rózsafüzéreiket, fegyvertelenül nem harcolni, hanem imádkozni jöttek" 96 . A tanúvallomások beszámolnak a szóbeli és tettleges atrocitásokról: „...az egyik uton volt négy lovas, kik közül egyik Barbély Sándor kardosán, puskásán, pisztolosan, a másik vadosfai Horváth György fia, Zsiga, harmadik Pap Ádám, negyedik Miholics, Vadosfai Döbrösinek unokája, ...kiáltván mindnyájon a határokra öszvő gyülekezett pápistaságra, nem jöttök, nem jöttök disznó láncos teremtettik, (salvo auditu) baszom lölkötöket, testeteket, nem miséztek Vadosfán, nem köll nekünk a ti misétek, elvervén azon útrúl a fatenst, és a vele lévő pápistaságot,...". 97 A páli plébános beszédbe elegyedett a szekérsáncnál álló evangélikusokkal: „Édes lutheránus uraimék, én protestálok solemniter, nem tudván kegyelmetek mi végre ország uttyát elfogván, fegyverekben durungokban fölöltözvén be nem ereszt bennünket, holott látja kegyelmetek, mi nálunk egyib fegyver nincsen az olvasónál, és a magam kéziben a Crucifixusnál, erre azt felelték ...akármit besziljen plébánus uram, mi be nem eresztjük, nincsen kegyelmeteknek itten temploma, azért a kegyelmetek újsága nekünk nem köll, máskint is parancsolatunk lévén fólsiges Asszonyunktúl (azt foglalván magában, hogy a pápistákat be ne eresszük), azért akármit besziljen kegyelmetek, be nem eresztjük. Erre .. .plébánus uram azt replicálta: Ha Fölsíges Asszonyunk parancsolatját megmutatják, megcsókolván annak pöcsétjét, mindjárt népével együtt visszamigyen." 100 Radó László néhány társával 101 ekkor újból kiment a falu szélére eléjük. A páli plébános megerősítette, hogy milyen szándékkal érkeztek: „Látja Radó uram,. ..nem is jöttünk se hatalmaskodni, se ecclesiáját, se harangját elvenni, hanem egyedül ezen újonnan fölépült kápolnában az Úr Istent décsérni" 102 . Radó nem is hallgatta meg igazán a plébános beszédét, úgy válaszolt: „Látom az Krisztusom képét az kegyelmed kéziben, de az én rajtam semmit sem segéthet, hasztalan beszil kegyelmed, nekünk parancsolatunk lévén (melyet Szöllőssy Ádám, Ezer, hétszáz, ötven egyed' esztendőben A' kemény Vadosfán, Soprony-Vármegyében Az méltán meg-dicsért ékes Rába-közben Kis-Aszszony-Havának huszadik fényében Melly nap szenteltetett első Királyunknak Sz. István Keresztény Magyar Apostolnak Tisztességére, Vadfán épült Kápolnának Lenne szentelése Istennek ottonnak: Erre Katolikus ájtatos Népek Szent Processioval 's Keresztel jövének Egész Rába-közbűl mind igyekezének Háromezren 98 , 's többen ide készülének.
