Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
fel őket? Radó visszakérdezett: ő milyen királyi rendeletről gondoskodott a szándékához? Ha rendelkezik ilyennel, akkor térdet hajt. De ha nem, akkor tiltakozik, és kéri, hogy a királyi határozat megérkezéséig a szándékolt újítást (vagyis a kápolna felszentelését) ne tegye meg. Ha erőszakos módon mégis végrehajtaná a szándékát s a felizgatott nép részéről valami kellemetlenség érné, azt senki másnak, csak önmagának tulajdonítsa. 78 Ismét a felelősség áthárításával találkozunk. A vadosfaiak az 173 l-es Carolina resolutióra, illetve főleg annak 1742-es megerősítésére hivatkoztak, amely minden vallásügyi újítást az uralkodó engedélyéhez kötött, s ezt a katolikusokra és a protestánsokra egyaránt vonatkoztatta. Ervelésükben ugyanakkor volt egy kis csúsztatás. Vallásügy (negotium religionis) alatt ugyanis a 18. századi hivatalos szóhasználatban a nem katolikus felekezetek ügyeit értették. A katolikus egyházat érintő kérdéseket egyházügynek (negotium ecclesiasticum) nevezték. 79 Egy katolikus templom építése önmagában nem minősült „vallásügyi újításnak", mert nem érintette a protestánsok törvény biztosította jogait. 80 Kisfaludy Balázs válaszában erre felfigyelve kifejtette, hogy az emlegetett királyi határozatok nem rá (a katolikusra) vonatkoznak, hiszen nem zavarta meg az evangélikusok vallásgyakorlatát, hanem a vadosfai lutheránusokra, akik viszont megakadályozzák a katolikusok istentiszteletét. A kápolnát mint telektulajdonos a saját telkén építtette, s ehhez sem a királynőtől, sem pedig a falubeliek közül senkitől sem kellett engedélyt kérnie. 81 A Status causae szerint itt bekapcsolódott a beszélgetésbe Grofft János, a mihályi plébános is. Véleménye szerint őfelsége ez ügyben neki semmit sem rendelhet el, mert ő (vagyis a plébános) a pápától és a győri püspöktől függ. 82 Ez a kijelentés első hallásra akár felségsértés is lehetne, ha valóban csak ennyi és a párbeszéd előzménye nélkül hangzott volna el. A plébános egész bizonyosan tudta, hogy mi a különbség a vallásügy és az egyházügy között. A kápolna felszentelése teljesen egyházi hitéleti esemény, ilyen jellegű ügyekbe a királynő nem avatkozhat be, csak a pápa, illetve a területileg illetékes püspök. Az evangélikus szerző rögzítette a plébános megjegyzésének elejét és a végét, de a szándékához nem illő közbenső részeket átugrotta. 83 Az evangélikus elbeszélések szerint, amelyek a vadosfaiak határozott, de türelmes és udvarias fellépését igyekeztek kimutatni, Kisfaludy Balázs megkérdezte, hogy beeresztik-e őt a faluba? Erre nemcsak beengedték, hanem Radó tisztelettel saját házához vezette Kisfaludy Balázst és feleségét. 84 A tanúvallomásokban eltérő beszámolókkal találkozunk, „...apápista comportionatus földesurak közül Niczky Lázár uram ugyan bébocsáttatott, de Kisfaludi Bálás uramat még az határnál is tartóztatták, és a falu végén, mindaddig, míg érette ki nem küldöttek, bé nem bocsátották...". 85 Ezen Kisfaludy uram joggal felháborodhatott, hiszen falubeli birtokostársnak számított Vadosfán ő is. A mihályi plébános pedig „...a falun kívül alkalmas distantiára számos népbül álló maga processiójával subsistált és várta üzenetünket, hogy talán azon fölháborodott népet lecsendesíthetjük a faluban, tandem ő kegyelme a néppel együtt bejöhet a kápolnához" 86 - írja Szöllősy főszolgabíró. A Species facti pontosabban határozza meg, hol is várakozott a mihályi nép: „Radó László gyümölcsösében". 87 A Radó Lászlónál összegyűltek 88 megpróbálták meggyőzni a vadosfaiakat, hogy a
