Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
Római szent Hitre szent Pálnak Hitire Egy ISTENes Hitre, jertek egyességre Egy szível lélekkel ISTENt ditséretre, Ugy édes Szenteim! juttok idvességre. 37 Utóirat formájában egy másik, a kiadás idején éppen aktuális hírre két versszakot szánt a szerző. Negyven nyolczadikban, Győri-Szemereiek Voltak Martiusban Kálvisták keménnyek, Az igasság ellen engedetlenkedtek Föl-is fegyverkedtek. De meg-szigyenültek: Mert örökségünket: Templomot meg-nyertük, Kemény-nyakassakat pólczokrul le-tettük, Mocskolt-Ecclesiánkat megint fölszenteltük Hol ISTENt szentiben naponként dicsérjük. 38 Ismeretlen plébánosunk következő, példányból is ismert műve az Uj versek címet viseli 39 . Ez apológia minden különösebb alkalom nélkül: a katolikus vallás védelmezése a protestantizmussal szemben, illetve a protestánsok biztatása, hogy térjenek vissza az igaz hithez 40 . A harmadik versezete a 18. század közepének egyik leghíresebb (vagy inkább leghírhedtebb) vallási villongásával foglalkozik 41 . Ennél nagyságrendekkel terjedelmesebb Szekfü Pál műve, a Vadosfai újság 42 . Mivel azonos a tárgyuk, célszerű együtt vizsgálni őket 43 . A két paszkvillus érdekessége, hogy a bennük foglalt esemény levéltári forrásokkal rendkívül jól dokumentálható 44 . „Vadosfa... az egész királyságban hírhedtté vált lutheránus tragédiának, melynek emberemlékezet óta nem látta párját Magyarország, a színhelye volt" 45 . Ezzel a mondattal kezdődik az a latin nyelvű jelentés, amely az 1751. augusztus 20-án történt vadosfai verekedés eseményeit foglalja össze. A szomorú történettel már sokan foglalkoztak, de szinte kivétel nélkül felekezeti szemszögből. A korábbi kutatók felhasznált forrásai gyakran esetlegesek, nagyrészt vagy éppen kizárólagosan saját felekezetük levéltárait, illetve egymás műveit használták 46 . Külön meg kell emlékezni az evangélikus egyháztörténész Payr Sándorról, aki több művében is nagy eruditióval, de még nagyobb elfogultsággal foglalkozott Vadosfával. Sajnálatos módon nem a történészt kötelező sine ira et studio eszmeisége vezette tollát. Őt nem annyira az események kritikai tárgyalása érdekelte, mint inkább Fábri Gergely életrajza s az ő és a vadosfai evangélikusok ártatlanságának bizonyítása. Ennek érdekében sikeresen megteremtette egy 18. századi koncepciós per legendáját 47 . Megjegyzendő, hogy bár a protestáns felekezetek és az állam viszonyát, különösen a gravameneket (sérelmeket) több 18. századi kiadvány is tárgyalja, érdekes módon a vadosfai casust egyik sem említi a felsorolt esetek között 48 . Ennek okát a későbbiekben fejtem ki.
