Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Figyelő - REUSS ANDRÁS: Három megjelent mű és egy negyedik,aminek meg kell jelennie

veghű fordítását is, mint 1957-ben. Az esemény jelentősége miatt el tudnám képzelni, hogy a zsinat ünnepi ülésen vegye át, fogadja el, tegye közzé (az aktus neve még eldöntendő) az új és teljes magyar Konkordia Könyvet. Hitvallásosság - ma Hitvallások új kiadása mindig azt bizonyítja, hogy az egyház ugyan a mában él, de múltjából tudatosan is táplálkozik. A 20. század súlyos tapasztalatokkal győzte meg a keresztyénséget arról, hogy a hitvallásoknak, az apostoli hithez való ragaszkodásnak milyen jelentősége van. A világ különböző részein az embertömegeket úgy tették manipulálhatóvá, hogy kiforgatták őket múltjukból, s nem csupán hagyományaiktól, hanem gyakorta szülőföldjüktől és nevelő közösségüktől is elszakították őket. Erős és tudatos törekvés volt, hogy az embereket és egyházi közösségeket megfosszák - túlhaladottnak kikiáltott - hitüktől és hitük alapjaitól. Másrészt - ugyancsak a huszadik században - esetenként azt is láthattuk, hogy a hitvallások, a keresztyén közösségi élet rendje miként segített megállni az embereknek a nehéz időkben. Akár a német, akár a norvég egyházi harc elképzelhetetlen hitvallási irataink nélkül. Hogyan és miben segíthetik a hitvallások a 21. század egyházát? A fentiekből kitűnik, hogy a nyugati keresztyénség három nagy tradíciója megbecsüli és őrzi múltját, de az is nyilvánvaló, hogy ehhez a múlthoz nem egészen ugyanúgy viszonyul. A római egyház szándéka, hogy az apostoli hagyományt változatlanul őrizze meg, másrészt azonban a mindenkori jelen kihívásaira is elkötelező érvénnyel fogalmazza meg a keresztyén tanítást. Alapelve, hogy nem változtatja meg és nem hatálytalanítja, amit egyszer kimondott. A történelem során a hitigazságok hierarchiájában új hangsúlyok képződnek, míg egykori fontos megnyilatkozások a későbbiekben mintegy „szunnyadnak". Ezért lehet ugyanabban a kérdésben egyszer rugalmasan, máskor mereven viselkedni, mindenkor a megnyilatkozások hagyományára hivatkozva. A református egyházaknak is jellemzője, hogy kiélezett történelmi helyzetekben, amikor úgy ítélik meg, hogy bűn volna hallgatni, hitvallást fogalmaznak meg, amely az evangélium időszerű üzenetéről, a keresztyén gyülekezet és a világ isteni rendjéről tesz bizonyságot. A helyzethez kötött megnyilatkozásnak azonban óhatatlan velejárója, hogy bármennyire is helytálló, mégis gyakran elavul: a megtett utat jelző, hátrahagyott mérföldkővé lesz. Az evangélikus egyház az 1578-ban elfogadott Egyezségi Irat (Formula Concordiae) óta nem fogadott el új hitvallást. A lutheranizmus ugyan nem zárja ki, hogy valamely korban, esetleges új kérdésekre tekintettel, konfessziót fogalmaz; azonban elgondolkoztató, hogy a mai napig nem került sor ilyen lépésre. Vannak, akik ezt a tényt az evangélikusság gyengeségének tekintik.

24 Valószínűbb azonban, hogy egy más alapállásról van szó. Hiszen az evangélikusság is vallja, hogy a hirdetett igének - törvénynek és evangéliumnak - időszerűén kell megszólalnia, de tartózkodik attól, hogy az aktuálisan megszólaló igét új hitvallással hitelesítse. Nem bizonytalanság, bizonytalankodás vagy határozatlanság ez, hanem annak belátása, hogy az igehirdetőnek és az ige-