Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Figyelő - REUSS ANDRÁS: Három megjelent mű és egy negyedik,aminek meg kell jelennie

sabb szempont volt, mint az egyetemes érvényre irányuló igény. Számos hitvallás mégis nemzetközi elismerést szerzett, így mindenekelőtt a Második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté. Ellenben az Ir Hitvallást, amely kálvini tanokat tartalmaz, de nem foglal egyértelműen állást a presbiteri egyházszervezet mellett, ma egyetlen írországi egyház sem vallja sajátjának.

5 Hivatalosan a lutheránus egyházak sem fogadják el mindnyájan az evangélikus hitvallási iratok teljes gyűjteményét, ez csupán az Ágostai Hitvallásról és Luther Kis Kátéjáról mondható el.

6 De a reformátusoknál a kánon sokkal tarkább képet mutat. Ezért nem is beszélnek hitvallásaik lezárt, pontosan körülhatárolt, egységes gyűjteményéről. S az evangélikusoknál is könnyebben mondják egyik vagy másik hitvallásukra, hogy az csak történelmi dokumentum. A református hitvallásoknak napjainkig számos gyűjteményes kiadása jelent meg, de az egyes kiadások - éppen az említett okok következtében - tartalmi szempontból jelentősen különböznek egymástól. Eltérnek tőlünk, evangélikusoktól, amennyiben nálunk a Konkordia Könyv megjelenése (1580) óta a hitvallások corpusa nem változott, s az újabb iratok már nem váltak tekintéllyé. Református területen többször is próbálkoztak olyan megoldással, hogy a szövegeket nem történeti egységükben, hanem a keresztyén tanítás témái, a dogmatika klasszikus locusai szerint csoportosítva, tehát egyfajta szinopszisként vagy tematikus szöveggyűjteményként adják ki. A mostani vállalkozás azonban történeti teljességében kíván nem kevesebb mint 86 iratot megjelentetni, míg további 33, korábban már közzétett, de most nem publikálandó iratot csak felsorol. A kiadandó iratok között hungaricumok is találhatók: a Nagyváradi Tételek (1544), az Erdődi Hitvallás (1545), a Marosvásárhelyi Hitvallás (1559), a Debrecen-Egervölgyi Hitvallás (1562), a Debreceni Hitvallás (1567) és a Csengeri Hitvallás (1570). Evangélikus szempontból figyelemre méltó, hogy közölni kívánják a megváltoztatott Ágostai Hitvallást (Confessio Augustana variata, 1540). A szövegeket csak az eredeti nyelven szándékozzák közölni. A nagyszámú régi német és néhány latin, valamint egy régi francia nyelvű irat mellett csupán egyetlen kétnyelvű szöveg olvasható. Ez a közlésmód igényességre vall, de roppant módon megnehezíti a mai átlagolvasó dolgát, hiszen latinul egyre kevesebben értenek, a régi német szöveg pedig magyarázatra szorul. E kétségtelen és egyre növekvő nehézséget azért vállalhatták a kiadók, mert a régi és újabb református hitvallási iratok a német könyvpiacon népszerű kiadásban is jelen vannak.

7 A „magyar Denzinger" A szó szoros értelmében súlyos mű.

8 Minél inkább lapozza valaki, annál inkább meggyőződhet róla: nem mindennapi vállalkozás. Több mint ezeroldalnyi dokumentumgyűjtemény, amely a 2. század közepétől a 20. század végéig (1995) terjedő időszakot fogja át. Az ötszáz oldalas függelék - többek között - a szentírási idézetek jegyzékét, a latin kezdő szavak szerinti dokumentumjegyzéket, a római pápák katalógusát, a korábbi kiadásokkal összehasonlító táblázatot, a végjegyzeteket (80 oldalon) és a dogmatikai témakörök szerinti rendszeres útmutatót (260 oldal) tartalmazza. A mű eredeti összeállítója Heinrich Denzinger (1819-1883) volt, aki teológiai tanárként azt észlelte, hogy az egyháznak a hit és erkölcs tárgyában kiadott ún. pozitív