Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Figyelő - REUSS ANDRÁS: Három megjelent mű és egy negyedik,aminek meg kell jelennie

amely azonban így is megközelíti a háromszáz oldalas terjedelmet, 13 további olyan iratot közölnek, amelyeknek a reformátori hitvallási iratok keletkezése szempontjából ugyan jelentősége van, de mégis ritkán kerülnek egyszerű érdeklődő vagy akár teológiai hallgató kezébe.

2 Többek között ilyen Johannes Eck 404 tétele, a Schwabachi, a Marburgi és a Torgaui Cikkek, amelyek az Ágostai Hitvallás közvetlen előzményeihez tartoznak, valamint a Cáfolat, az Ágostai Hitvallás ellen fogalmazott római válasz. Olvasható még egy evangélikus káté 1525-ből, amelyet csak 1991-ben fedeztek fel a wolfenbütteli könyvtárban, valamint Johann Agricola német kátéja, mely 1527-ben készült iskolás lányoknak. Ez a két irat időben közvetlenül előzi meg Luther 1529-es Kis Kátéját, s az összehasonlításban még inkább érzékelhető lesz Luther hallatlan képessége, hogy mennyire röviden és világosan tudja megfogalmazni a hit igazságait. Református hitvallások gyűjteménye A kolozsvári Koinónia kiadó hézagpótló vállalkozásában 1998 és 2000 között modern fordításban jelent meg, rövidebb-hosszabb történelmi és teológiai bevezetővel, néhány, talán még teológusok számára sem ismert 16. és 17. századi református hitvallás, így az ír (1615), a Skót (1560), a Belga (1561), a Westminsteri (1647) és a La Rochelle-i (1559) Hitvallás, valamint a Dordrechti kánonok (1619). Az érdeklődés e régi iratok iránt nem erdélyi sajátosság. Töretlen figyelemről lehet beszélni. A református hitvallási iratok Heiner Faulenbach és Eberhard Busch által szerkesztett - ötkötetesre tervezett - kritikai kiadását a német Neukirchener kiadó bocsátja közre. Az első kötetet 2004-ben vehette kézbe az olvasó.

3 Az előzményekhez azonban hozzátartozik, hogy a német protestantizmus már 1928-ban elhatározta mind a lutheri, mind a helvét reformáció hitvallásainak kiadását. A lutheránusok hitvallási iratai, amelyeknek új angol fordítását már ismertettük, az Ágostai Hitvallás 1930-as, négyszáz éves jubileumára meg is jelentek. A református hitvallások kiadását a történelem viszontagságain túl az is késleltette, hogy nem alkotnak olyan lezárt egységet, mint az evangélikus hitvallások. Igaz ugyan, hogy szintén az evangélium tiszta hirdetésének zsinórmértékét fogalmazzák meg, de mégsem könnyű eldönteni, hogy pontosan mely iratok sorolhatók közéjük. A nehézség főleg abból fakad, hogy a reformátusok nemcsak a tanítást, hanem az egyház külső rendjét is hitvallásszerűnek tartják. Nem a La Rochelle-i Hitvallás az egyetlen, amelyet gyülekezeti rendtartás egészített ki. Az utóbbit „lényegében az apostoli iratok tartalmához"

4 szabták. A külső renddel kapcsolatos igény a továbbiakban is megmaradt, ezt láthatjuk az 1934-es Barmeni Teológiai Nyilatkozat megfogalmazásában is, amely szembeszáll az egyházszervezet - nemzetiszocializmus által erőltetett - megváltoztatásával. A másik nehézség abból adódik, hogy a zwingliánus és kálvinista, röviden és egyszerűen: református hitvallások létrejöttében meghatározó szerepet játszott az alkalom. Hitvallási iratok sora keletkezett azzal a szándékkal, hogy a svájci reformáció követőit olyan állami elismeréshez segítse, amilyet az Ágostai Hitvallás alapján álló evangélikusok nyertek. Másrészt akár a reformáció mozgalmán belül fellépő tévesnek ítélt teológiai nézetekkel, akár az evangélikus-lutheri egyházzal szemben határolták el magukat, a reformátusok hitvallást fogalmaztak meg. Az időszerűség általában fonto-