Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Somkuti Gabriella versei

haragom kicsorbult élét végleg félretenni s a kérni nem tudóknak a pohár vizet odaadni feladva mindent, amivel magam építettem, mások gond-batyuját vállamra nem vettem már csak az éltet, a jóvátétel pillanata: ellenszegülni az időnek ziháló akarattal, a végtelent a végeshez mérve, lehetetlen álmokat valóra cserélve. ORSZÁG LILI KÉPEI A világ benned süllyedt el. Ha önmagádba néztél, még láttad a megkövült időt, az írást a falon, jelek halmazát, árvaságát a ledőlt oszlopoknak. Felszínre hoztad a romba dőlt álmokat, a földalatti élet zeg-zugát, s a lépteidhez szabott labirintusban magányod arctalan szobraihoz értél. Te még tenyeredbe vehetted a harmónia széttört cserepeit, ránk hagyva lenyomatát letűnt korok zárt világának. A csúcsról még szétnézhettél, pillantásodban a félelem sikolyával, majd kitépett szárnyú angyalként, lehunyt szemű házak fölött elszálltai a végtelenbe.