Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyatli versei

Egyrészt az űr fent végtelen, ott nincs sehol határ, Másrészt a gyors idő folyamán nincs sehol szünet. Lám, végletekben jár az eszünk, arról dünnyögünk, S félünk, hogy összeomlik erőnk, megtörettetünk. Máskor pedig: „hisz áll az idő!" - így panaszkodunk. Némelykor így intem szívemet: „Rá se ránts, csitulj!" Rázzál le már minden keserű gondot és örülj! Szeptember édes csöndje kisérjen Csubukluig, Itt múlt, jelen s jövő ugyanaz: Mit töröd fejed? Hadd aludjon csak csendben a hold, halk-puhán evezz! ÁTMENET Távol hagyott faludban, a múlt árnyában maradj, A természet meghitt közelét érezd napra-nap! A hegytetők szépsége hatott rád, egykor, korán: Az ormokon találj nyugalmat vénséged során. Estén a pásztorsípra fülelsz, mind fakóbb a táj, Megkonduló kolompjaival visszatér a nyáj. Arrébb, az éj sötétje mögött felvakkant egy eb, Te fölriadsz, s ezt hallva szived még keservesebb. Tudjuk mi mind, mi vár, hogy az életnek vége mi, Egy perc se bírná ezt a tudást elfakítani. Sorsunk óraként működik, nem tévedvén halad, Megcsörren órád egy napon, immár szólítanak. Nem láthatod többé a napot, felhős lesz az ég Nyugodtan hajts fejet, hiszen egy mély alvás a vég!