Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Thesaurus ecclesiae - KAMP SALAMON: Der gebundene Stil. Johannes Brahms orgonazenéje
Fuge Tempo giusto iV [ BF an Brahms: g-moll fúga Az asz-moll fúga szigorú szerkezetét - három expozíció, két közjáték, coda - nemcsak a Bach-, hanem a Schumann-fúgák hatásának is köszönheti. A művet Clara Schumann-nak ajánlja Brahms. Az autográf partitúra végén ez áll: „Ganz eigentlich für meine Clara." Az asz-moll fúga egyéni arculatát a konstruktív elemek gazdagsága, a téma kromatikusán alászálló vonalvezetése (cesz, b, bebé, asz, g, gesz), valamint a ritmikus szünetértékek kombinációja biztosítja. Langsam p >,l. rr f~m\ \km _j—fifi ——i s—b V' 1, v r ? '= Vi, 1 ' 1 ' = ' r r >rr T ^ L 1 1 1 Brahms: asz-moll fúga Le kell azonban szögeznünk: annak ellenére, hogy Brahms minden harmónialehetőséget kihasznál, mégis az ellenpontos szerkesztés áll előtérben. Az asz-moll fúga jól példázza a művészi polifónia létrehozását: harmonizálása Brahms összes hangszeres és vokális fúgája között a legbonyolultabb. Egyfelől igaz, hogy a kromatikus fúgatéma kromatikus harmonizálást igényel, másrészről viszont az is igaz, hogy csak a kromatikus harmonizálás teszi lehetővé a művészi szólamvezetés kialakítását. A szűk szeptimek és non-akkordok gyakori alkalmazásán, valamint a hangnemek pillanatnyi váltakozásán kívül a kromatikus harmonizálás következménye az is, hogy a fúga középrésze messze eltávolodik az alap-tonalitástól (h-moll, cesz-moll, asz-moll). Páratlan gazdagsággal valósul meg e műben a klasszikus ellenpontszerkesztés minden szépsége és elmélyültsége, a téma, a három kontraszubjektum, az ellenmotívum, az augmentáció, a diminúció, a szűkmenet, a megfordítások és a kettős ellenpont művészi ötvözetében. Éppen ezért találóak Joachimnak Brahmshoz intézett sorai: „Elejétől a végéig csodálatosan mély; kevés olyan művet ismerek, amely az egység, szépség, boldog nyugalom ilyen erős benyomását tette rám, mint ez a fúgazene." 7
