Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - MÉRAI DÓRA: Apafi György síremléke

Nati absunt gemebunda migrat; fiducia; nato Designat media in morte futura bona. Princeps Apafius Michael Celsissimus Heros Apposuit Matri, quam pius ipse piae."

44 Középre, a strófa utolsó sora alá szabálytalan betűkkel a halálozás évét és Petki Borbála életkorát vésték fel, talán a temetésekor: „Denata Anno Domini 1660 Aetatis suae 62." Petki Borbála sírversének első strófáját ő maga íratta a tumba készítésekor. Megtudhatjuk, hogy férjének, fiának és saját magának emeltette a síremléket, hogy egyszer majd ő is ott nyugodjon. Addig is a Megváltótól kér vigaszt és gondviselést maga és gyermekei számára. A második verset a szarkofág készítésekor üresen hagyott táblára Apafi Mihály vésette fel, már fejedelemként, tehát 1661 szeptembere után; a szövegből kiderül az is, hogy Apafi István tatár rabságból való hazatérte, 1667 után. Nemcsak az íráskép, de a strófa stílusának dinamikája is különbözik a közel harminc évvel korábbi szövegekétől, bár az első vershez hasonlóan ez is nagyrészt az elhunyt nevében szól. Apafi György hitveséről, a „fénylő" Petki Borbáláról megtudjuk, hogy élete jámbor, kegyes volt, azonban nagy szerencsétlenség érte: II. Rákóczi György veresége három fiától fosztotta meg. A legnagyobb - Boldizsár - meghalt, a másik - István - hamarosan kiszabadult, a legifjabb pedig - maga Mihály - Erdély fejedelme lett. A gyermekek távollétében minden reménye elszállt, a legfiatalabb fiú számára is már csak anyja halála idején nyílt fényesebb jövő. Petki Borbála tehát egyik fia hazatértét sem érte meg, sem azt, hogy Apafi Mihály Erdély fejedelmi székébe került. A feliratos tábla körül széles, plasztikus ábrázolásokkal - kerubokkal, rozettákkal, tekercsekkel, veretdíszekkel, torzfejekkel - díszített keretsáv húzódik, néhány szimbolikus jelentést hordozó elemmel. Középen a szív a két belehatoló nyílvesszővel a bűnbánat jelképe. A jobb felső sarokban kitárt szárnyú madár ül az egyik volután átfűzött, kétágú horgonyon. A horgony a szilárd hit jelképe, a madár azonban nem azonosítható, mivel feje, bal szárnya és farkának egy része letörött.

45 Bal oldalon egy tekercsmotívumra helyezett koronában három fiókáját vérével tápláló pelikán látható, amely a Petki-címer eleme. A keret felső vízszintes elemén felirat látható: Jehova fortitudo mea, in ipso speravit cor meum. ic. psal. 28." - azaz „Az Úr az én erősségem, őbenne bízott szívem". A szarkofág másik hosszoldalán a legidősebb fiúról, Gergelyről emlékeznek meg, aki a fejedelem kamarása volt, és két évvel apja után, 1637-ben hunyt el, 19 esztendős korában. Az adatokat a keretre írt szövegből tudjuk: „GENEROSUS DOMINUS GREGORIUS APAFFI DE APANAGYFALVA, ILLUSTRISSIMI TRANSILVANIAE PRINCIPIS CUBICULARIUS PRIMAE CERAE, PLACIDISSIME OBIIT ALBAE IULIAE ANNO CHRISTIANO M.D.C.XXXVII. AETATIS XIX A.D. JULII XVIII CORPORE AD OPTIMI PARENTIS CINERES HONORIFICENTISSIME TRANSLATO."

46