Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Figyelő - BRANKA MIGOTTI: Ókeresztyén régészetünk (Dorottya Gáspár: Christianity in Roman Pannónia)

Ókeresztyén régészetünk Dorottya Gáspár: Christianity in Roman Pannónia. An evaluation of Early Christian finds and sites from Hungary.* (BAR International Series 1010, Oxfor'd, 2002, 311. o.,figures, maps, plans, drawings, black and white photographs, 397.) Mint az alcímből kiderül, ez a könyv Pannónia provincia északi részének - Pannónia Prima és Pannónia Valeria - ókeresztyén leletanyagát tárgyalja. A kézirat első változata már 1994-ben elkészült, de a szöveg a későbbiekben újraíródott, és friss adalékokkal bővült, részben a dél-pannóniai ókeresztyén anyagra tekintettel, amelyet ebben az időszakban tettek közzé. Néhány technikai nehézség miatt - itt főleg az angol fordítás megszületésére gondolunk - nyolc évbe telt, amíg ez a nagyon várt könyv a nyilvánosság elé került. Igaz, most megkülönböztetett figyelem fogadta. Főleg azon kutatók számára, akiknek - hozzám hasonlóan - Dél-Pannónia ókeresztyénsége a szakterülete, a provincia északi részének emlékanyaga nélkülözhetetlen a déli rész ókeresztyén korszakának jobb megértése szempontjából. Csak akkor remélhetjük, hogy a keresztyénség elterjedésében, valamint a déli és az északi rész tárgyi hagyatékának formavilágában meglévő szembeszökő különbségeket és látszólagos logikátlanságot megértjük, ha egységes egésznek tekintjük a provinciát. A kérdés lényege abban rejlik, hogy amíg a déli rész viszonylag gazdag a feliratokban (többségüket a legkeletibb terület őrizte meg, amely ma Észak-Horvátországhoz tartozik), egyéb íeletanyaga szegényes. Ezt a furcsaságot még erősíteni látszik Észak-Pannónia úgyszólván fordított helyzete gazdag tárgyi anyagával és a szövegemlékek hiányával. A különbség különösen az építészet terén szembeszökő: az emlékek csaknem teljes hiánya ÉszakHorvátországban, ezzel szemben a viszonylagos bőség Nyugat-Magyarországon. Olyan könyvnek, mint amelyet most mutatok be, vagy abban kell segítenie, hogy tisztázódjék e különös helyzet történeti háttere, vagy esetleg azt kell bizonyítania, hogy ez a helyzet téves előfeltételezéseken alapul. Szembeötlő az is, hogy Észak-Pannónia ókeresztyénségéről milyen tekintélyes mennyiségű szakirodalom született. Ha nem tévedek, a legutóbbi általános áttekintés 1994-ből való (Endre Tóth: Das Christentum in Pannonién bis zum 7. Jahrhundert nach den archäologischen Zeugnissen), de az sem tüzetes összefoglalás. Ráadásul, Gáspár Dorottya - megalapozottnak látszó - véleménye szerint, a magyar területen folytatott korábbi ókeresztyén régészet különböző gyöngeségektől, előítéletektől, egyoldalúságoktól szenvedett, s ez a fogyatékosság a legtöbb magyar kutató munkájában - többé-kevésbé - érezhető. Az ötödik oldalról idézem: „Mostanáig a kutatás nem is egyszerűen hólabdát, hanem inkább szalmaboglyát görgetett, amely az elmúlt hat évtized folyamán halmozódott föl, az egyes művekben sorakozó felszínes megállapítások, a kutatás egyenetlenségei és az érzelmi alapú elfogultság nyomán... Elhatároztam, hogy ellenőrzöm, vajon csakugyan keresztyén-e minden lelet és lelőhely, amit korábban annak véltek... Következetes szigorral megvontam a keresztyén jelzőt minden olyan lelettől és lelőhelytől, amelynek nem keresztyén * Ez a recenzió angolul készült és jelent meg az Arheoloski Radovi i Rasprave 14 2004, 335-340. folyóiratban. - A szerk.