Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Figyelő - SIPTÁR DÁNIEL: Benda Kálmán hagyatékából (Ráday Pál iratai 1709-1711)

szerkesztésben és kutatásban a legnagyobb érdemeket szerzett Benda Kálmán is elhunyt, méltó utódra pedig mindeddig nem lelt az óriási vállalkozás, Ráday Pál iratainak kiadása is egyike lett a megannyi befejezetlenül maradt magyar történeti munkának. A Ráday Pál iratai 1709-1711 címet viselő kötet részben pótolja ezt a hiányt, azonban - ahogyan a borítóján sem viseli a III. kötet megjelölést - nem tekinthető teljesen az első két kötet szerves folytatásának, aminek elsődleges oka természetesen posztumusz jellege. A kötet valójában egy Benda Kálmán irathagyatékában fennmaradt, a készülő harmadik kötet egy részének kéziratait tartalmazó dosszién alapul, tulajdonképpen ennek a kéziratnak a szövegkiadása. A Ráday Gyűjtemény munkatársai és Benda Kálmán örökösei ugyanis a hagyaték változatlan formában történő, minél előbbi kiadása mellett döntöttek. így került sor az egykori szerkesztője emlékének szentelt kötet megjelenésére Berecz Ágnes előszavával. A számítógépes szövegszerkesztés és a mutatók elkészítése Orosz Anna munkája, a jegyzetek ellenőrzését és a levéltári jelzetek revízióját Mészáros Kálmán és Szatmári Judit végezte.

5 Az 1709 és 1711 közötti iratok kiadása tehát továbbra sem teljes. Amellett, hogy a kötet nem tartalmaz bevezető tanulmányt, az iratok közül is kimaradtak fontos darabok, több, mint amennyit az előző két kötet esetében kevésbé lényegesnek ítélve hagytak ki a szerkesztők.

6 Hiányzik az 1710 augusztusa és 1711 márciusa közötti anyag és más, több hónapot átölelő időszakok iratai is. A levéltár ismertetését

7 olvasva pedig különösen sajnálhatjuk, hogy nem került sor például Ráday benderi (svéd-török) és moldvai-lengyel követsége iratainak (1709-1710) kiadására. Más fontos diplomáciai ügyekkel összefüggő (mint például a francia, lengyel és orosz kapcsolat) dokumentumoknak kimaradása, amelyek kiadása pedig az első két kötetben elkezdődött, szintén fájdalmas hiányt jelent. A kézirat az előszó szerint kiadásra gondosan elő volt készítve,

8 azonban mégsem tűnik teljesen végleges szövegnek, a korábbi munkák fogalmazásmódjához viszonyítva valószínű, hogy Benda Kálmán helyenként még módosított volna rajta. Bizonyos javításokat, például egyes nevek egységesítését mindazonáltal érdemes lett volna a szöveg kiadóinak elvégezni. Emellett sajnos a kiadott köteten az elődkötetekhez méltó pontosság is számon kérhető: a néha értelemzavaró, helyenként még a forrásszövegekben is előforduló sajtóhibák, elírások, egy-egy megismétlődő sor, kimaradó szó és lemaradó dátum, a rendszeresen a következő oldalra csúszott, sőt egy ponton véletlenül felcserélt lábjegyzetek, a ragasztott és egyszeri elolvasás során is majdnem széteső kötés lévén valószínűleg a kiadás során belekerült hibák - talán kiküszöbölhetők lettek volna. A kiadvány szerkesztése pontosan a korábbi kötetek módszerét követi, annak minden pozitívumával együtt. A forrásokat tartalmazó rész rövidítésjegyzékkel kezdődik, és a tájékozódást segítő név- és tárgy-, illetve helynévmutatóval, valamint az iratokat dátumukig és rövid címükig menően felsoroló, részletes tartalomjegyzékkel zárul.

9 Maguk az iratok arab számokkal jelölve (1-től 20-ig), általában egyesével és időrendben következnek egymás után, míg fontosabb, több dokumentumra kiterjedő ügyek esetében azonos sorszám alatt szereplő, betűkkel tagolt iratcsoportokat találunk. Egy-egy irat közlése szigorú forma szerint történik: a sorszám után a keltezés ideje és helye, az